Igen, hát tulajdonképp tudd kiröhögni saját magad, még legyél képes rá, és bár fájdalommal, de nézd, ahogy a sorompó, mi már annyiszor lecsapódott, most is, lassított felvételként hullik alá. És bár ugranál alá, állítanád meg, de csak annyit tudsz tenni, hogy csóválod a fejed, és csóválnád reggelig, ha nem fájna annyira, hogy a szemgolyód majd’ kiugrik a helyéről.
És suttogd el szépen a nap zárásaként: Te szerencsétlen idióta….
Ez most nagyon betalált…
Az nem jó…. vagy nemtudom…. 🙁
Nem jó… de a szavaid valahogy megvigasztaltak, hogy így van ez jól. Mert vannak, akik megértik 🙂
HHhmmm….
Léleksimi vagy aszkétizmus. Vagy mindkettő. Vagy csak sima depressziós állapot, ami meg nem új 😉