Lehet-e Másként Kommunikálni?

Jó, tudom, megint politikai szemét, de hát ez van.
Kicsit nem figyelek oda a hétvégén, kicsit nem szánkázok a weben, a Schiffer egyből lemond. Most mondd….
Én meg itt várom, hogy mi kerül ki a nagy hírzárlatot követően, azt mivan? Semmi…

Nem, a Prometheus az, amit alig várok, és majd’ 5 hónap van még a bemutatóig…. (szomorú szmájjjli!)

Van olyan, amikor ülök egy adatbázis előtt, és egyszercsak snitt, kikapcs minden, és csak a táblák, jelentések kuszasága, hihetetlen mértékű értelmezhetetlen kapcsolat, paraméter és minden egyéb elektronikus szemét van előttem, nem egy működő rendszer. Amikor nemhogy a végét, de az elejét sem látom a melónak, sőt, azt sem tudom már, hogy miről szól az egész történet.

Minden ott kezdődik, hogy ez így nem jó, vagy ezen, meg ezen javítani kéne, de akkor azon a másikon is, és akkor ez hatással van erre, meg erre, és baj van, mert a 15. módosítás megváltoztatta a másodikat, és jajjj, hol vagyok, már semmi nem megy, segítsetek Vuknak, a kis rókának, és hozzatok kakast, meg tást, és egy csendes barlangot, mert kibaszom az ablakon ezt a kibaszott gépet, majd utána küldöm a kibaszott fejemet is.

Nah, ilyenkor kell beesni az ágyba, és ki sem kelni belőle egy napig. Ez egy csúnya érzés. Ilyenkor nélkülözhetetlen a lazaság, üres fej, és egy tiszta papírlap, amire az ember gyermeke pontról-pontra felvési a történetet a koncepciótól kezdve, a kivitelezés pontjain át, a végtermékig, és ezt követően lehet billentyűt ragadni, ekkor kezdődik a lapátolás. Csak ne ugasson bele senki….

Szóval, most akkor mi van LMP-s körökben? Le kéne feküdni, gyerekek. Aludni egy nagyot, elővenni egy fehér papírt, és összebújni olyan okos reklámszakemberekkel, trénerekkel, pszichológusokkal, pénzemberekkel, kik segítségével meg tudjátok győzni a fiatalokat, hogy tik nem csak nagyon boldogtalanok tudtok lenni, de világot is képesek vagytok átformálni. Kurvára nehéz ám, mert a Vágó gyereket el kell zavarni fodrászhoz, meg ruhát, cipőt vásárolni neki, emellett bele kell nézni a tükörbe, és kimondani azt, hogy bizony itt az ideje kimászni a homokozóból, megtanulni, hogy nem dobáljuk egymást dömperrel, széthúzás meg akkor van egy pártban, akármilyen gyülekezetben, vagy úgy, az élet bármely pontján, mikor az embernek gyermekei nem fejtik ki egymásnak a világról szóló elképzeléseiket, nem érettek egymás meghallgatására, a vitákra, ütközésekre, a kompromisszumra.

A kritikáktól meg nem boldogtalannak kell lenni, nem megmagyarázni a bizonyítványt (mint ahogy itt, ezen a blogon is volt rá példa, de én homokozóm, én vagyok az erősebb), hanem fel-, és bedolgozni.

Emellett, ha nincs vezető, karizmatikus személy, annak egy professzionális csapata (itt nem szégyen tanulni Orbántól), akkor marad az egész cucc a csóró diplomás gyerekek romkocsmai csapongása szintjén. Erre ebben az országban, 2014-ben, úgy 3% választópolgárnak lesz (bár legutóbb is akkorát bakiztam a jóslatnál…) energiája rátok nyomni az ikszet, s ezzel egyetemben kezdődhet a beolvadás, a politikától elzárkózás, vagy szétszóródhattok az önkormányzatok süllyesztőiben. Miért nem indítok én is pártot? Nem értem….

Annyira várom a Prometheust, hogy az előbb „ó”-val írtam, hogy „várom”… Az Alien mozit 1981 január 15-én engedték be az országba. Szerintem muter nem vitt el rá 7évesen, bár tőle kitelt volna. Mondjuk azt, hogy 25éve várok arra, hogy végre kiderüljön, mi volt az a hajó a bolygón, hogy került oda, ki volt az ormányos, kinek felszakadtak a bordái, és még 5 hónap.
Picsába…..

Nah, de azért kíváncsi vagyok arra, hogy mernek é nem csak másként politizálni (hehehe), de másként kommunikálni is végre.

Zap: Kedves András! Mi volt az oka lemondásodnak?
SchA: Zap, az igazság nem más, minthogy rávilágítottak a pártnál, nem vagyok karizmatikusan politikus alkat. Ez rettentő csalódottsággal töltött el, úgy is fogalmazhatnék, hogy nem voltam boldog.
Zap: Ezzel a véleménnyel most szembesültél először?
SchA: Igen! Mindenki nagyon szomorú volt a pártban szombatig, majd egyszer csak beviharzott az egyik párttagunk boldogan, és megkérdeztük, mitől oly vidám, mire közölte, rájött a titkok titkára, megtalálta Szent Anselmo krónikáiban a kulcsot, mint id. Henry Jones, miközben a Szent Grálra vadászott, és harsányan közölte, a pártunkban lévő ideológiai káoszt, a pártunkban fellépő ideológiai káoszként kommunikálom a világ felé, és inkább legyek ügyvéd, mert ott ez előny, itt viszont ez nem játék.
Zap: Erre te?
SchA: Nagyon szomorú lettem.
Zap: Majd?
SchA: Írt a nagynénim, hogy fóbiásan elmúltnyóócévellenes vagyok, és ez már többeknek csípi a csőrét. Azt mondták, hogy koncepciómentesen elmúltnyóócévezni a jelenlegi kormánypárt is tud, ilyenekből meg minek kettő eme roppant barátságtalan politikai környezetben.
Zap: Mit gondolsz te erről?
SchA: Nem vagyok boldog.

Azt olvastam Elek Istvántól, az LMP egyik alapítójától, hogy […] az LMP-s politikusok pedig azt tapasztalják, hogy a civil társadalom részéről sokan kritizálják őket is, a rendszer részének tekintve őket. „Ez mindenkit frusztrál, különösen azokat, akik ezzel a szereppel most ismerkedtek meg. Hihetetlen nagy ellentmondás van a saját önértelmezésük és ennek nyilvánosságbeli fogadtatása között.[…]

Na ezaz! Másfél éve ezt a fusz…flrusz…. frusztrációt lehet látni, meg jókora önértelmezési zavart. Mert hogy én az vagyok, az rendben van. Nincs rendben, de ez van. De ha én frusztrált vagyok, akkor hülye leszek egy még frusztráltabb emberrel együtt élni, hiszen egymást jól befrusztráljuk, azt egy szép keddi napon beülünk a kádba, azt felvágjuk az ereinket. Már ha nő…

Mert pasival nem ülök kádba! Mondom, nem!

Akartam még valamit?
Őőőőő…. Nem!