Ha eddig nem vertem volna ki a biztosítékot pár embernél, akkor majd most beleadom a lelkem, hogy ezt megtegyem, mert a weben az online pornó után a legjobb dolog, hogy véleményt alkothatsz a saját blogodon, és ezt egyrészt nem tudja megakadályozni senki, másrészt roppant hosszú idő, míg kikopik ebből a környezetből.

Tisztázzunk előre valami nagyon fontosat.

Járok Erdélybe. Van úgy, hogy évente többször is. Ez az én részemről egyszerűségi megfontolás, mert bár messze van, de ha el akarok takarodni ebből az országból, akkor az egy pont jó hely arra, hogy bármilyen valutával fizessek, és megértik, ha magyarul kérem a töltött káposztát. Igen, az ételeik mellett szeretem vendéglátóimat, mert kedvesek, emberként viszonyulnak hozzám, és jó be lehet rúgni náluk. Vannak elképesztő tájaik, lassan jobb úthálózatuk, mint itthon, és a “szembe jön a szekér, miközben a kamion előzi a kanyarban, és egy szörnyű lángoszlop kíséretében mind szörnyet fogunk halni” sztorik a mítoszokba vesztek – ha nem azok voltak egyébként is.

Amúgy, meg nekem sikerült keresztül-kasul bejárni Jordániát autóval, szóval onnantól kezdve röhej minden rémtörténet a világból.

Én, mint – hogy hívtuk, Ingrid? – ballibsikomcsizsidó, és tedd hozzá, hogy meleg barát grender köcsög, mert ez a módi. Behalok a nacionalizmustól!

Attól a nacionalizmustól, mit kiszolgál a választójogi törvény, határon túli magyarokra vonatkozó része. Tudom, nem lehet semmissé tenni, mert a megszerzett jogokat nem “illik” csak úgy visszavenni, és főleg most, a választások előtt kényes a téma. Úgy látom senki nem olyan tökös, hogy erről véleményt alkosson, szóval akkor alkossunk véleményt. Elsőként valahogy be kell robbantanunk a nemzetünk büszkeségének kupoláját, az oly nagyra értékelt Nagy-Magyarország nevezetű izét, tehát legyünk nemzetgyalázóak.

Most akkor minden ”Le Trianonnal agyú” ostoba Tuk a nyaka köré penderíti az Árpádsávos zászlaját, leül, olvas, és kussol. A töri tanárok, és történészek pedig távoznak az oldalról, mert visszamegyünk az időben, méghozzá a 18. század végére, 19. elejére.

A bolygó egyik – ha nem a – legizgalmasabb korszakában találjuk magunkat. Beindult az ipari forradalom, változik a kereskedelem, áruszállítás, közlekedés, monumentális építkezések, olyan cuccokat látsz, ami már-már varázslattal érnek fel, változik a politika, a gazdaság, társadalmi csoportok átalakulása, és istenem, az a gyönyörű szövegkörnyezet, amiben mindezeket létrehozták… Elátkozod az összes nyelvi reformot, mi eltörölte ennek nagy részét!

Szóval, totál Cyberpunk minden, és adj egy időgépet, könyörgöm!

Miközben a világ fénysebességgel kezdett el közlekedni, egy Firenzében született pali volt a királyunk – aki mellesleg az utolsó német-római császár, ki elfogyasztott négy feleséget, született 13 gyermeke, miből 7 életben is maradt – és célja volt minden áron fenntartani az akkori feudális rendszert, minek érdekében jó haverságban volt az itthoni nemesekkel, kiknek jól be is nyalt többször protokollárisan – meg lehet, amúgy is.

Őkegyelmessége 1811-től leszarta a magyar országgyűlés összehívását, és ezt tudta is csinálni 14 éven keresztül, míg nem jött a nyomás, és gondolta Pozsonyban majd jól lenyugtatja a kedélyeket, így 1825-ben elkezdődött a …semmi.

Ekkor az itthoni gondolkodók már rendesen nyomták a „le az ősmagyar alkotmánnyal” rigmust, mivel mocskos nagy volt a kupleráj. A jobbágyoknak felbaszta az agyát a földesuraknak jogai, nemesi adókedvezmény, nyakunkon az ipari forradalom, azzal együtt megváltozott kereskedelem, az államháztartás, meg a pénzkibocsátás olyan volt, mintha egy óvodai csoport játszott volna vele.

A semmi azért nem nagy semmi volt, mert itt került elő a magyar nyelv művelése, és itt dobott be Széchenyi István 60 000 forintot a későbbi Magyar Tudományos Akadémia elődjének létrehozására.

Valami elindult.

A magyar nyelv művelése volt a gyufa egy Nagy-Magyarország (annyira utálom ezt a fogalmat, hogy most elmentem hányni) méretű olajtározó felett. És nem kellett 20 év, hogy azt bele is dobják. Pont megtettük azt, ami ellen fel vagyunk háborodva a 21. században a szlovákoknál, románoknál, és most az ukránoknál. Cirka 150 évet vertünk rájuk, de most maradjunk ebben a korban.

Bár jött 1868-ban Eötvös, kinek sikerült kidolgoznia egy olyan nemzetiségi nyelvtörvényt, ami előírja, hogy ha az adott terület 20%-ban adott nyelvterületiek élnek, ott kötelező az ő nyelvükön az oktatás, és ügyintézés, de….. De képzeld mi történt! Úgy változtatták az adott területeket, hogy ez ne nagyon tudjon előfordulni.

Emlékeztet ez valamire? Talán Orbán választási körzetek átalakítására? Hümmm??? MOND KI!!!!!

De lépjünk egy picit el ettől, mert van még itt más is, jócskán, méghozzá Erdély elvesztésének víziója.

Valljuk be, a három fickó (Wesselényi, Deák, Széchenyi) volt, kik tudták, még akkor is baj lesz Erdély körül, ha a történelem nem hozza el a I. VH-t, trianoni békeszerződést, és az összes, ezzel járó kuplerájt. Pillanatokra volt a szétszakadástól a szászok, a román törekvések, a parasztság évszázados el-nyomása miatt, miben a magyar nemesség volt sáros, a létrehozandó uniót úgy fúrták minden oldalról, ahogy csak tudták, erre még bónuszból ráesnek a nyelvtörvények…

Ha ezt az időszakot vizsgálod, ha Deák – Wesselényi – Széchenyi levelezéseit olvasod, és nem lábad könnybe a szemed a nyelvezettől, tartalmukról, miben TUDJÁK ezek az istenek, hogy jön a baj, akkor vedd le az nacionalizmusodat, és állj be a sarokba, szégyellni magad.

“A liberálisoknak a konzervatívokétól eltérő különvéleményét általában Deák fogalmazta meg. Arra törekedett, hogy olyan törvényeket alkosson az országgyűlés, amelyek lehetővé teszik a politikai jogok kiterjesztését a nem nemesekre, s a nemesi közadózást hasonlóan kötelezővé teszik.
Ellenzéki Nyilatkozat alapelveinek összeállításában, s a végleges szöveg is az ő tolla alól került ki. Ez – amint közismert – követeli a felelős magyar kormány létesítését, közteherviselés bevezetését, a népképviseleti rendszert, a törvény előtti egyenlőséget, a jobbágykérdés rendezését, az ősiség eltörlését. Vagyis azokat a reformokat, amelyek 1848 tavaszán majd bekerülnek az „áprilisi törvényekbe”, s újakkal kiegészülve az 1848-as alkotmányos vívmányok jogi alapjait alkotják.”

Deák ezt írta 1834. június 27-én Wesselényinek:
„Ügyetek nálunk sok testvéri meleg részvételre, sok, érettetek forrón buzgó kebelre talált, mert egy volt hajdan is Erdélynek ügye nemzeti szabadságunk ügyével, és ha polgári létét fenntartani, ha függetlenségét emelni óhajtja a magyar, egynek kell e két ügynek lenni mindenkor. Kedves kötelesség előttünk a szent igazság mellett, bármely alakban jelenjen is meg, elszánással küzdeni, de kétszeresen édes lett volna érettetek, szeretett testvéreinkért, kiknek ősei hajdan őseink szabadságáért annyi vért ontottak, legalább a törvényhozás pályáján síkraszállni.”

Deák Ferenc (Az egyik legnagyobb csávó a magyar történelemben, ki előtt mindenkinek – főleg a mai magyar politikai elit összes tagjának – hajlongani kéne az idők végezetéig) MÉRSÉKELT JOBBOLDALI politikus volt, NEMZETI LIBERALIZMUST képviselve.

Most ugass az illiberális demokráciáról, te gyökér!

Wesselényit 1834. decemberi nagykárolyi megyegyűlésen elmondott beszéde miatt felségsértés okán  – mit amúgy nem lehetett bizonyítani – elítélik, és 3 évre kivonják a forgalomból. Ismerős? Putyin? Jah, csak itt nem az utcán lövik le politikai ellenfeleket…

1848 június. Wesselényi Széchenyinek írt levele:
Széchényi Istvánnak. Kedves barátom! Küzdelmeink s az idõ hatalma következtében az unió ki van itt mondva, mégpedig egy szájjal, egy lélekkel. Az arról szerkesztett törvénycikket Weér Farkas és Pálffy János mint futárok viszik. Sok függ attól, hogy a felség rögtön confirmálja: különben Erdély követei nem jelenhetnek meg július 5-én Pesten a magyarhoni gyûlésre. Erdély nélkül határozni nem akarhatván, Erdély e veszélyterhes pillanatokban semmiben sem segíthetné Magyarhont.

A confirmátió eszközlésére nagy remény van ahhoz kötve, hogy ha Te ez ügynek buzgón neki fekszel, s Te mégysz fel a felséghez. Jó lenne – azt hiszem –, ha Pulszkyt is magad mellé vennéd.

Barátom! Sok ezreknek tolmácsolom szavát, midõn téged a közös nagy hon szent nevére kérlek, kényszerítelek: menj fel s eszközöld, hogy a confirmátió hamar sietve itt legyen. Ezt reméli s várja tõled barátod Wesselényi.

Ezek olyan mondatok, hogy egyszerűen sírsz az íróik általi tisztelettől, a szellemiségtől, amit képviselnek.

Majd ezt a levelet kapta Bethlen Wesselényitől:
„Erdély elhatározott veszélyben forog (…) Kell ide polgári s katonai ismeretekkel bíró, mindkét mezõn mûködni képes férfi; kell ismert és nagy nevû, fényes címû s megjelenésének külsõleg is díszt és fényt adni tudó egyén. Mert oly bureaucratico-arisztokratikus országban, mint Erdély, köztársasági egyszerû modor által hatni s imponálni nem lehet s a köznépre is címnek és fénynek igen nagy hatása van. Kell továbbá nemzetiségünk mellett oly buzgó hazafi, ki fel tudja fogni azt, hogy nemzetiségünk ügye létkérdéseinek legfõbbike; ki azonban elég eszélyes és igazságos legyen honbeli más néptagok iránt kímélettel és illõ tekintettel lenni. S kell nekünk mindezek felett oly férfi, ki higgadtan s eszéllyel megfontol s kiszámít, azt ernyedetlen tevékenységgel s rendíthetetlen szilárdsággal haladéktalanul végrehajtsa.
Úgy látszik nekünk, hogy a magyarok Istene rendelt számunkra illy férfit Gr. Széchenyi Istvánban.”

Ilyen hatalmasságok árnyékában,
nem tudom, hogy a 2017-re kifejlődött
Orbán Viktort miért nem bottal űzzük be egy börtönbe,
hazaárulást vádjával, de ez egy másik történet.

Tudod a sztori végét. A magyar uralkodóosztály szupi nemzetiségi politikája a nemzeti mozgalmak elnyomására törekedett. Hiába figyelmeztetett néhány gondolkodó, hogy a román autonómia-törekvések korlátozásával kurva nagy bajok lesznek, mindenki szart rá. Majd az I. VH előtti időszakban az egyre háborodottabb, Erdély 55%-át kitevő román nemzetiség….

Töri órának vége!

Látod? Ezért jó történelmet tanulmányozni. Nem tanulni, bemagolni, csak elveszni benne egy kicsit néha, mert folyamatosan ismétli önmagát, és ha ezzel tudatában vagyunk, akkor előre megjósolhatjuk a jövőnket.

Konklúzió:

Kedves erdélyiek (németek, tótok, románok, szerbek, horvátok, rutének, bunyevácok, vendek,lengyelek) mi, ősmagyarok, a kereszténység hitét ezer éve fenntartó, és a nemzetünk történelmét, erejét oly erősen, és céltudatosan megőrizni kívánó egyedek, világ életünkben leszartunk benneteket. Azok, kiknek kezében volt történetünk megírása, csak kihasználtak, a nép pedig befogta a pofáját, vagy azt sem tudta, hogy kik vagytok, mert akkoriban – bármilyen furcsán is hangzik – nem volt internet, hol szabadon áramolhatott volna azon információ, miért is szívtok ti úgy a végeken.

Titeket most is ki-, és felhasznál egy politikai elit, mint a történelem során számos alkalommal!

És ez ellen csakis ti tudtok fellépni, mert nekünk itthon nincs meg hozzá a lehetőségünk ma. Ébredjetek fel! Tanuljatok a közös történelmünkből, miben felbukkantak ugyan olyan emberek, kik nagyságához mérni alig lehet bárkit, de nagy része nem szolt másról, mint a hatalomról, személyes érdekekről, pénzről.

Több mint százmillió euró érkezik Erdélybe 2018 folyamán az Orbán-kormány év végi döntése értelmében, főként egyházi, illetve sportcélú beruházásokra (HVG 2018.01.10.)

Érdekes az a kérdés, hogy eldönthetitek-e a magyarországi választásokat!?

Ez egy nagyon bonyolult matek, és én ezt itten nem fogom levezetni, mert össze kell vetni, az egyéni, és a pártlistákra leadott szavazatokat (ti csak pártlistára szavazhattok), mi egy rohadt nagy kupleráj. A 2014-es választások kb. így néztek volna ki nélkületek:

Ez olyan tájékoztató jellegű, és úgy emlékszem, hogy ez végén csak egy mandátumot ért, de esetünkben ez irreleváns. Ebben az ócska magyar politikai környezetben annyit tettetek hozzá, hogy egy pillanatra még 2/3-os többséget szereztetek egy olyan kormánynak, mi NEM a TI életetekről DÖNT!!!

Magyarán: A MI pénzünkkel megtolja Orbán a TI korrupt vezetőiteket azért, hogy ŐK hatalmon maradhassanak, és MI szopjunk még négy évig. Bónuszként a tőlünk kivándorolt írástudókat úgy pótolja a kormányunk, hogy tőletek szívja el az írástudók egy részét jópofisággal, minek következtében pár évtized múlva csak a történelemkönyvben fogtok létezni.

Igen, Erdély csak (!!!) addig Erdély, míg ti ott éltek!

A megoldás (mert nem csak ugatok ellenetek)!

Kapjatok saját helyet a parlamentben! Egy-egy szék Erdélynek, Vajdaságnak, Kárpátaljának, Felvidéknek. Ez összesen négy hely. A magyarországi választással párhuzamosan ti is válasszátok meg képviselőtöket, aki beülhetnek a parlamentbe, és részt vehetnek a határon túli magyarokról szóló törvények előkészítésében, megformálásában, szavazásában. Lobbizhatnak, nyilatkozhatnak, tehetnek bármit, de nem szólhatnak bele a Magyarországon élő, adót fizető emberek sorsába.

Ezzel két legyet ütünk egycsapásra:

  • Tényleg, valóban képviselve lesztek, méghozzá úgy, ahogy a nagy demokráciáról szóló könyvben le van írva
  • Senki nem fog titeket többé ki-, és felhasználni a hitvány politikai céljaira.

Ezzel így mindenki boldog lesz! Megszűnnek a feltörő ellentétek, nincs olyan párt, irányzat, minek ideológiája ezzel szembe menne, az utca 100 emberéből 99,5 tutira rábólintana, hiszen mely elmebeteg tiltakozhatna az ellen, hogy a határon túli magyarok képviseljék magukat a törvényhozásban?

Aztán majd egyszer, valamikor a jövőben, talán 2-3 generáció múlva eljutunk arra a pontra, hogy kollektívan szembe nézzünk a múltunkkal, és bocsánatot kérjünk az elmúlt évszázadokban elkövetett bűneinkért. Majd építünk egy monumentálisat, mi bemutatja, Kölcsey nem biztos hogy jó úton járt…

Szánd meg Isten a´ Magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kinjának.
Bal sors a´ kit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödtte már e´ nép
A´ múltat ´s jövendőt!

Nem, az túl könnyű lenne. Könyörögni a felsőbb hatalomhoz bűneink megbocsátásáért, majd besöpörni az egész cuccot a szőnyeg alá, hogy a következő generációk ugyan ezeket a hibákat elkövethessék, és majd Kölcseyre hivatkozva, újra besöpörhessék a szőnyeg alá? Nem, egyszer majd felnő egy olyan generáció, mi tudja…..

Egy olyan közös történelemnek vagyunk örökösei, amiben hősök születtek, s haltak meg. Ha van ott fönt, akkor onnan lenézve, legyenek ránk büszkék.

Az előző poszt jelentős sikere után arra kérnélek,
hogy ha van határon túli ismerősöd,
akkor juttasd el hozzá ezeket a gondolatokat.
Facebook Twitter Tumblr
Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com