Tavaly már elkezdtem a nagyobb utazásról szóló posztok rendbetételét, és most eljött az idő, hogy elkészüljön az eddigi legfontosabb.

Jordánia

Ez az út amennyire rövid, annál fontosabb, mondhatni a top10-es listán pont az első, és még csak nem is gyanítom, hogy mi előzhetné meg. Nagyjából semmi, mert ITT tört el bennem végleg valami, amiről tudtam, hogy el kell törnie.

Már korábban is gyanítottam, hogy a világ nem pont olyan, mint ahogy mi azt elképzeljük otthon, a TV előtt, vagy épp Európában kocsikázva. A világon sok dolog van, mi máshogy zenél a füledbe, mások az emberek, életek, értékrendek. Az ilyen helyekre 100 emberből 87 úgy emlékszik vissza, hogy meleg/hideg volt, büdös, mocskos, mindenki idegesítően karattyolt, hiányzott eeeez, nem volt meg aaaaz…. majd szépen felülnek a turistabuszra, és előveszik a löncshús konzervet, meg a termoszteát.

Azt hiszem, hogy pont jó évjáratomban érkeztem oda. PONT akkor, amikor szivacsként tudtam magamba szívni  – bár nem hiszem, hogy voltam valaha olyan – előilletek nélkül egy másik világot. És ez úgy ragadt magával, mint még soha, semmi, méghozzá olyan erővel, ami azóta sem halványult el.

És én olyan szar fotókat lőttem, hogy most fel tudtam volna sírni. 

Ez igazán emberes munka volt. Akkor még egy kölcsön kamerával szaladgáltam – hála neked, te jó ember! – fotós táskaként egy szimpla hátizsák szolgált, miben törülközők védték a cuccot, az összecsattanástól. Egy Nikon D70 (???), egy Tokina 80-200 (szeretem!), és talán egy kis Sigma szolgált arra, hogy fényképeket lőjek jpg-ben, és azt gondoljam, hogy bármilyen közöm is van ehhez a mesterséghez. Nem is az a pláne, de ezeket én megosztottam talán az IndaFotón is, hanem most elővéve a pakkot, azt kell mondanom, hogy a Photoshop Camera Raw jpg támogatása egész egyszerűen életet mentett. Abból a mocsokból – amit én fényképezésnek hívtam – minden egyes képkockánál elő kellett hívni azt, ami ott volt, amit ott láttunk.

Egy sztorit 10 képpel el kell mesélni!

Mondotta volt később egy tanárom. Mondjuk ez az egyetlen, mi megragadt abból az időszakból, a többit jól el kell felejteni, de ez egy nagy igazság, és ezt szem előtt tartva jobb, és jobb lehetsz. Ez most nincs elmesélve 10 képből, de még 100 képből sem. Nincs az az isten, hogy én tovább válogassak. Nem létezik, hogy ne mutassam meg ezt is, meg azt is, az utolsó kavicsot is, miközben azért könnyezek, hogy visszamehessek, mert a harmadik kavicsot tudom, láttam, de nincs meg képen.

Imádom Arábiát

És gyűlölöm azt, amit tettünk vele. Amikor mi még ezen a környéken lemászni készültünk a fáról, ők több civilizáción túl voltak. Monumentális dolgokat alkottak, vizsgálták, megpróbálták megérteni világukat, összegyűjtötték a világ összes adatát, információját, hogy többek, és jobbak legyenek, miközben egyensúlyban volt a tudományuk a vallásukkal, hitükkel.

Fehér emberként egy teljesen más bolygóra, civilizációba, kultúrába belecsöppenve, és ott eltévedve egy pillanatra sem kellett attól félnem, hogy nem sietnek segítségemre, kortól, és egzisztenciától függetlenül, mi már az akkori Magyarországon is idegenül hangzott, nem hogy a mostani helyzetben. És dühös vagyok, haragos, és pusztítani tudnék, amikor a jelen világomat látom, azokat a majmokat, akik osztják az észt, és gyűlöletet keltenek ezekkel az emberekkel, ezekkel a kultúrákkal szemben. Vért hányok tőletek, ti aljas mocskok!

No de félre a szeméttel! Parancsolj, itt van egy pár pillanatra

Jordánia – Remastered Edition

 

Facebook Twitter Tumblr
Tagged with →  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com