Reggel na mi van, na mi? Hát persze, kómából ébredés, kávé, autóba be, törülközőt ne hozz, majd adnak. Perszehogy beraktam egyet, csakhogy legyen mit cipelni a kamera mellett. Gratula…

Első állomás a Nebo hegy. Itten megállt Mózes 40évnyi vándorlás után, mert szólítottá isten, hogy sasolj ide gyermekem, ez itten a Kánaán, de be ne tedd a lábad, mert lesújtok reád haragommal. Betette. Lesújtott. Ott temették el.

Ez az a hely hol mindenki azt mondja, ellátni a végletekig, Jeruzsálem, Jerikó, de még senki nem látott el odáig. Erről egy vicc jutna eszembe, ha lenne agyam, mi most nincs…

Szóval megálltam ott, ahol Mózes (jó, lehet, nem pont ott), és azon tűnődtem, hogy vajon melyik évszakban lehetett, ama szemet gyönyörködtető látvány, merthogy itten kopár hegyek vannak, és 40 évnyi vándorút során simán elgyalogolhattak volna valami szebb helyig, hacsaknem körbe-körbe jártak. De mint tudjuk, az Ószövetség nem egy vicclap, szóval biztos volt ok, meg indok. Mondjuk a tenger, de azt beszpoták, mert meghóót! Ugorjunk.

Jah, de az arabok. Persze, az első parkolóhelyet nem veszem észre, így hát beállok a másodikhoz, mi nem stimmelt, mert buszok voltak. Nekem egy üresen, 2,2 tonnás vas már busz. És?

Látom a tükörből, hogy egy egyenruhás őr feltápászkodik a helyéről, kilép a kuckóból, és halált megvető lazasággal jön a verdához. “Sir”-nek szólít, mosolyog, megmutatja, hogy hol parkolnak a velem egy súlycsoportban lévők, majd mosolyog, és kedves. Dögöljek meg, ha találkozok itthon egy ilyennel, akkor letérdelek, és megcsókolom a lábát!

Szóval, séta a hegyen, pápai emlékmű, kilátás, rettentő sok mozaik, miket még ott sem sikerült megszeretnem, félig kész emlékmonstrum, irány le a hegyről. Szerpentin, kacskaring, kurvajó, és tuti látvány az egész.

A következő cél a keresztelő hely.

Namost, én feladtam, hogy megkeressem a helyet a térképen. Aki erre ráakad, az…. küldje el ide kommentbe a hivatkozást, mi nem csak holmi légi / műhold kép, hanem utat mutat. Valahol a Jordán folyó partján, a holt tengertől északra ott van bizony a hely. Mivel erős ateizmusom hátráltatott Jézus életéből, munkásságából való felkészülésben, így hát csak annyit mondhatok, hogy a pali ott keresztelkedett meg. Ellenőrző pontok, ellenőrző pontok hátán, Hummerek tetején jókora géppuskák, katonák, sasol itt mindenki, mindenkit. A szegény zarándokoknak egy nyugalmas pillanata nem lehet. Az út elején buszra kell szállnod. Csöpp jármű, sofőrrel, idegenvezetővel. Kapsz egy vibrátort (sic!) narrátort, mi úgy néz ki, mint egy vibrátor, na… kis szerszám, tele gombokkal, kártyaolvasóval, “egyes ponthoz érkeztünk, húzd le a kártyán, és elkezd dumálni”, különböző nyelveken (Oroszul kurvajó! Beszarsz!) megérkezünk a kiindulóponthoz, hol ösvény vezet végig. Először a szabad ég alatt, majd egy nagyközönség számára keresztelkedhető építmény után, lassan bejutsz a fák közé.

Nahkérem, úgy van felépítve az út, hogy ha vallásos lennék, csordultig áhítattal, akkor bizony ezen a helyen döbbenve sétálnék végig, és a lelkem a nirvánában az egekben röpdösne, és igazán közel érezném magam mindahhoz, mit a vallásom hirdet évezredek óta. Istenbizony, egyszer előveszem a bibliát. Szóval elérkeztünk egy helyhez, hol templom állt, most kőhalom (nem bírtam kihagyni), hol minden rettentő régi, és kiszárad, meg bibliailag fontos tényező volt (mondták mijjaz, de az írón erőt vett az irónia), majd pár perc, és a fogadott hajcsárunk csapott egyet ostorával, és indulás a végponthoz, a keresztelő helyhez. Templom, aranyozott kupolákkal, fehér galambokkal, fából ácsolt lejárat, kőtábla hirdeti, itt bizony a Jordán folyó csordogál. A cucc végén egy vörös vonal, ez biza a Jordán-izraeli határ, és ezt tudatosítják egy géppisztolyos őrrel, de ha ez nem lenne elég, akkor 20méterrel szemben, ott sasolnak az izraeliek, csőre töltött 88mm-es ütegekkel, és minden mással, szóval látod, itt előbb lőnek, majd aztán kérdeznek. Fotók, áhítat, szenteltvíz, mehetünk. Tudom, ezt gyorsan lezárom, de én meg a vallás…. Szóval nem vagyunk jóban, viszont teljességgel megértem azt, aki elhűlve, könnyekkel a szemében megy oda, mert a hely képes végletekig fokozni az érzelmeket, már ha vannak. Séta a buszhoz, a munkagépek dolgoznak ezerrel. Nem lesz itt olyan gyülekezet, mi ne állítana templomot, ez hótziher.

Buszra fel, buszról le, vibrátorokat leadni, irány a verda.

Jön a pihenés. Mert ez után a hét után, jár legalább 5óra nyugi.

Most hogy fogsz utálni, amikor azt mondom, hogy Holt tenger, 5csillagos Marriott szálloda, és full luxus (mi tele van legyekkel, de ne legyél már magyar…). Bejárat, őr, hova, minek, miért. Jöttünk segget áztatni. Oké! Bejelentkezést néz, autó alját tükrökkel átvizsgál, drogkeres, stb, (mint ha a pentagonba akarnánk belépni) mehetünk, vigyorog. Belibbenünk, átvilágít, detektor, beértünk. És a recepciósnak nincs tolla, basszus. Én akartam neki adni ajándékba, de azt mondták, hogy inkább ne. Pedig jó toll volt. (Zaaap, ne legyél már ilyen!) Belép, kilép, medence, szökőkút, csobogó, vízesés hegyek. Rabszolgák sürögnek-forognak, nah, húzzunk enni!

Ááámerikáái étterem. Tele trófeákkal a különböző ligákból. Basszus, olyan réztáblás NFL képek voltak, hogy nem tudom mi tartott vissza attól, hogy egyet le ne lopjak. Itthon a torkomat elvágták volna egy ilyenért is. Zabáljunk hamburgert, sült krumplival, sörrel, és röhögjünk hozzá jókat. Beszarsz, olyan jó volt.

Degesz, ki a medencékhez, majd le a holt tengerhez. Igen, fenntart a víz. Nem, nem tudsz elmerülni, csak ha rád nem ejtenek egy tankerhajót. Iszappakolás, vissza a vízbe, majd ki belőle, mert képtelenség 15percnél tovább maradni a cuccban, mivel lerágja rólad a húst. Iszapot loptunk, érted!? Iszapot. Nem én! Ők! De én cigöltem haza. Repülőn. 3000kilométert.

Vissza a medencékhez, úszás, áztatás, csúszda, henye.

Indulás, mert Ammanban még van dolgunk. Csapat egyik fele kirak a bevásárló cuccnál, másik visszaviszi a verdát, majd taxiba be, mert vár egy roppant fontos dolog.

Tax. És nem Taxi, bazdmeg! (röhög!)

Szóval az adó. Krisznek eszébe jutott, hogy miért is ne igényelhetnénk vissza a reptéren az adót, mit kifizettünk az autóbérlés során.

……………………………….ezt a történetet nem lehet leírni / átadni.

Szóval, megérkezünk, leadjuk a verdát, átveszik a papírokat, bólogatnak, mondják, minden rendben (dehogy volt, a csomagtartó takarólapja otthon maradt, és sem ők, sem mi nem vettük észre), Krisz monnya, hogy számla köll. Nem értik, fel kell csörögni a főnököt. Hív, duma, duma, kb. 13× elhangzik a tax szó. Rendben, de most nem megy, este ugorjunk vissza (pár sarokkal arrébb laktunk), és akkor minden el lesz intézve.

Taxiba be, irány a belváros. Van egy lezáratlan ügy, enélkül nem lenne az egész út teljes, mert folyamatosan érezném, hogy valami fontosat otthagytam. Amman él, és mozog. Mi meg keresünk, kutatunk.

Szóval, első nap Ammanban, mikor lesétáltunk a hegyről, és beértünk a város szívébe, egy sikátorban megláttam valamit, és ott ragadtam egy időre. Kincsek. Nem érdekeltek a színes ruhák, cipők, kendők, a sok szövet. Máshol sem érdekelnek az üzletek, itt is pont ugyanúgy hidegen hagytak. Viszont ebben a sötét sikátorban, a földre volt terítve pár rongy, és azokon volt a lényeg. Megjelent az arab árus, és rajongással a szemében vette elő a különböző dolgokat, magyarázott, de én már előtte tudtam, hogy mi kell nekem. Vissza kellett hozzá menni. Muszáj volt!

Tehát, elkezdtük felkutatni a helyet. Itt volt valahol, valamelyik sarok, túl a mecseten. És akkor Krisz meglátta. Ezaz!

És még megvolt. Ott feküdt a többi között a sötétben, kicsit megfeketedett táblácskával a tetején, megkopott réz színben. Az öreg felvette, lecsavarta a tetejét (belekönnyezek, baszod!), és ott pörgött a rázkódástól egy tű fokán, az iránytűm.

Csak ne mondj csillagászati összeget, könyörgöm. – kántáltam magamban, bár ott, abban a helyzetben lehet, bármenyit kifizettem volna érte, alku nélkül.

30 dinár. Pppfff…. Megvan! Krisz agya persze a helyén volt, így még hozzájött egy készlet ezüst kávéskanál neki (kézimunkás apró csöppségek), majd jött volna még más is, szőnyegek, teáskanna, ezernyi csoda, de menni kellett.

Elindultunk. Látni kell a zöldségpiacot. Este van, az árusok élnek, nagyon élnek. Világgá kürtölik portékájuk. Ízek, szagok, fények, szinte nem is látsz semmit a kavalkádban. Kérdések; Honnan jöttél? Magyar vagyok. Üdvözölnek. Minden igazi. Mindenki él. És ezt nem lehet szóban, írásban átadni.

Majd imára hív a hang a város felett. Ohh… az a hang… az a ritmus… Megállsz a mecset előtt, és látod, ahogy szaladnak be az emberek, dobják le cipőjüket, és nagyon ott akarsz lenni. Behúz a hang. Behúz az egész ottani világ. Állsz előtte, nézel be az ajtón. Nem mehetsz be. Nem ismered a szokásokat, idegen vagy, egy távoli, de igazi kultúrában. Szép lassan elindulsz, és otthagyod. Az ima hangja elkísér.

Irány haza. A többiek még sehol, utolsó bor elővesz, vörös, nyit, fehér pólóban, késsel, mert dugóhúzó nem is volt soha. Póló levesz, áztat, itt marad. Ő itt marad egy időre. Mázlista.

Megérkeznek, iszunk, pakolunk. Vagy fáradt a csapat, vagy érzi, hogy ezek az utolsó pillanatok. De még nincs vége. Még tartogat a nap pillanatokat.

A Tax.

Vissza az autóbérlés helyszínére, mert köll a számla, vállamon az otthagyott csomagtér takaró. Egy csapatnyi arab már vár ránk. “Krisztina?” – szólítják nevén Kriszt, és elkezdődik a duma, majd előáll az autó, mit kivettünk. Üljünk be, és mehetünk, előállt a taxi.

????? – néztünk egymásra bután, hogy most mi is van?

Rövid tanakodás, duma, telefonálások a főnöknek, majd rádöbbentünk, hogy folyamatosan taxiról folyik a téma, és nem adóról. Röhögés, tisztázás, teázás, számla elő. Kezdjünk el számolni. Mennyi az ár, mennyi az adó, stb. számla kitölt, nem jó, valami nem stimmel. Átszámolás. Arab (ki tutira egyiptomi), elővesz egy cetlit, és arab számokkal elkezd szorozni/osztani, közben mondja, mit csinál. Arabul. Zseniális. Meghalsz, olyan kurva jó szitu. Számla átfirkál. Mutatom, ezt kaptuk:

Röhögünk, hogy ezzel úgy kirúgnak a reptéren, hogy lábunk nem éri a földet. Séta haza, maradék cucc összepakol, iszunk még, üldögélünk, majd jönnek a taxik. Most már kettő.

Búcsú.

Ki a reptérre, nem jó terminál, másik kell. Többiekre várunk, jön egy pali és közli, indulás előtt egy órával zárnak, addig be köll csekkolni. Többiek sehol. Telik az idő. Majd megjelennek. Ők is rossz terminálra. Rohanás, pár perc maradt. Táskák átvilágít. Olyan ing volt rajtam, minek fém gombjai voltak, tehát át a kapun háromszor, cipő le, hátizsákot kiszúrják, átvizsgálás. Ne szopass! Nyolc percem marad! Arab kinyit, ajándék megnéz, noteszgép, fényképező, mehetek. Rohan, pultnál már a többiek, csomag fel, megvagyunk. Huhh… meleg volt!

Nézzük, visszafizetnek e valamit. Számla átad, ott a pali magyaráz, hogy bizony ez szolgáltatásra nem, csak vásárlásra érvényesíthető. Sebaj, tova, emlékként megmarad a papír.

Maradék JOD elszórása a reptéren, utolsó nagy röhögések a csápon, fel a repülőre, és szunya. Felkelt a nap, leszállás. Ahogy kilépek a gépből, már önt el a takony, nehéz a levegő. Itthon vagyok. Fasza… allergia. Talán az itteni világra? Vámos csajok robotszerűek, vissza sem köszön, vagy odavet valamit. Valami kaparja a torkod. Csomag megjön, ki a fénybe, a többiekre már várnak. Rövid búcsú. Nem kell mondani sok mindent, nem kellenek nagy szavak. Taxi. Mintha nekem tudnom kéne, hogy jegyet kell váltanom a taxira, úgy néz rám a sofőr, mikor szólok neki, vigyen haza, most rögvest. De tudod mi van? Ez sem izgat. Másik taxi előáll, tiszta, újszagú, sofőr elegáns, nem beszélünk, alig várom, hogy kiszálljak. Nem kell ez nekem, viszolygok. Ez nem igazi, ez műanyag.

Hazaér, üdvözöl, elájul.

Bef. köv.

Tagged with →  

14 Responses to Jordan Day 7

  1. Krisz szerint:

    @Zap: Ott, mutatom neked a térképen, hát nem látod? 😀

  2. Évika szerint:

    a francba… most már itt is és megint véget ért ez az út… 🙁

  3. Krisz szerint:

    @Hami: Majdnem jó. De az a folyó túloldala. És hol van az út? 😉

  4. Hami szerint:

    [Krisz]: Út nincs ill. a Google térképen nincs. A műholdképen mégis kivehető. A koordinátákat a wikipédia szolgáltatta.

  5. Zaphod szerint:

    [Hami]: Hát ezaz! Utat kerestem! Sem google, sem yahoo, sem bing… Akkora büdös rohad nagy fehér folt van a Jordán folyó mellett, hogy csak úgy világít. Nesze neked politika… 😉

  6. Krisz szerint:

    Odafönt a Hatalmas(ok) kitakarták (és ezt lehet érteni bárhogy 😛 )

  7. Sir Artemon szerint:

    [Krisz]: Azt mondták a hatalmasok, akinek a hat alma sok, nem lehet a hatalma sok. Vagy: Azt mondták a hatalmasok, akinek a hatalma sok, nem lehet a hat alma sok.

    Hát, ha katonai aktivitás folyik arrafelé, mert hogy határfolyó, akkor egészen biztosan nem fogtok ott semmilyen konkrét infrastruktúrát találni nyilvános helyen… :U

  8. Zaphod szerint:

    Ehhh… nem olvastok figyelmesen….
    Sehol egy komment, hogy nincs meg az autóbérlésről a számla? 😉

    Most már ott van! Ezzel dzsalj be valami hivatalos helyre, ha van pofádon bőr… 😀

  9. Évika szerint:

    [Zaphod]: nekem a szemem előtt volt a látvány, fülemben a figyelmeztetéssel: “valaki olyan menjen visszaigényelni, aki komoly tud maradni, miközben előadja mit is szeretnétek…” büszke lehetsz ránk Krisz, határozottan jól viselkedtünk! :DDD

  10. Krisz szerint:

    @Sir Artemon: Az a furi, hogy a guglimepsz térkép funkciójában nem látsz semmit, de a műholdas domborzati képen ott van minden… most akkor ez hogy is van?

  11. tanitoneni szerint:

    aaaaaaaaaaaa

  12. tanitoneni szerint:

    Működik!Akkor jöhet a hozzászólás!
    Cím:3 tanítóno és egy férj élményei Jordániából
    Fellelkesülve az elobbi beszámolón..amin jókat kuncogtam,én is elkezdem mondókámat…
    Idén már a Liszt Ferenc reptérről indultunk..a repulon kiszűŕták a szemunket 2 dc vízzel! Késobb tudtuk meg,hogy kérhettunk volna,adnak.Csak egy utas hányt, az is a hátunk mogott, aztán mindjárt jott is a kaja,melynek nagy része a táskába kerult…mondván,még jól johet.
    A hotelben Mohamed fogad/ki más?/MAGYARUL vizes-jeges torulkozovel meg édes vízzel..Feri ivott amennyit csak bírt.Kiosztották borítékba a baksist a bőröndhordó fiúkának kellett odaadni.Vártuk a jó klímás szobában a bőrőndöket..teli otthoni ásványvízzel..pszt!De csak az egyik érkezett meg,így a másikért személyesen lementunk,hisz a VÍZ az nagy úr.A fiúka pihent,korulotte borondok..hát, nem sieti el a dolgokat!
    Az arab talpig feloltozve, mi meg kioltozve is haldoklunk a melegtol.A tengerpart, medence kihalt..hol vannak a turisták?Ebben a melegben csak mi napozunk,vizes torulkozovel a fejunkon,vagy a víz szélén.Mert ugye,barnulni mentunk!Petrát is látni akartuk, de elijesztett az ára:1 fore 95€!Kaja sincs benne.Sirokko ís érdekes.Ez a meleg szél, a csontunkig érItthon azt szoktuk meg,h. a szél hüssít,ez meg melegít..mint amikor a sütőt kinyitom.Szóval a meleggel nincs baj, az otthoni hőségriadót szorozd meg kettővel…vagy a köbön?
    A szobán rendesen takarítanak, hisz rend a lelke mindennek!Bár Gita panaszkodott,hogy a koszos bugyiját nem mosták ki,nálunk a délutánra szánt kávét is kiöntötték,a poharat szépen
    elmosták….egyszer!!mert innentől a kávé helye a széfben volt..no,most öntsd ki takaríto!!!
    Azért csak előkerultek a vendégek,a helybeliek csadorszeru furdoruha dresszekben,talpig védve a naptól vizi aerobikoztak.Bezzeg a férj furdoruhában!!!Ők csodáltak minket, mi meg őket! De voltak olyanok is,akik talpig feketében, csak a műkörmük látszott ki, ők voltak a “varjúk”..mi csak így hívtuk őket.
    A kihalt parton “bícs tikettet szedtek..nem is volt ezzel baj, csak a tikett ne lett volna Ferinél,akinek első nap sikerült leégnie, és a klímás szobát el se akarta hagyni.Jött az arab a tikettél, no most hogy mondjuk meg?Legjobb megoldásnak az bizonyult, ha mindenki a saját nyelvén beszél.Gita el is magyarázta,h. a tikett a hotelba van az ágy alatt…mondván bármit mondhatunk,ugy se érti.Csak az nem olyan biztos,mert vendégszerető nép,és tudnak magyarul is.Az árusok főleg…azt biztos,h. szeretlek.
    A rend és a fegyelem az erősségük!Detektoros kapu, tapogatják a táskát,vizet se veheted meg 0,4 JDért az uzletbe,vedd meg 2 pízért a hotelba…az nekik az uzlet!!!
    Indulás a Holt-tengerhez pár napra!Hisz ez volt a cél, 50 éves szulinapon a Holt-tengerbe lebegni!!
    A másik szállodánknál még uzlet se volt, ahol olcsóbban hozzá jutsz vízhez..nincs…csak hotelok!!Amugy 4 csillagosba voltunk, szóval nem egy lepusztult helyen.Aztán este se akarj a Holt-tenger partján sétálni, mert nem lehet ,de furdeni se a medencében.Fürödj egész nap, az nem elég!!!A lebegés viszont csúcs, engem nem csípett.Hasas-pasasok figyelem!A víz át akar fordítani a hasatokra!!De nem fogsz elmerulni.Iszapolás az megy, ingyenes,,,mi melltarto nélkul,hagy oruljenek az arabok!!!
    Konyvet olvasni..azt kell..ami sikeresen beleesett a vízbe, azóta se száradt meg..miféle víz ez?Jóféle…meg az iszap is,amit igen,mink is hoztunk haza..eloszor ásványvizes uvegbe gyömöszöltük,aztán jo hogy volt velunk egy férfi is,aki kitalálta,h. neylon táskába..
    Azt a szót,h. Izrael,jobb ha ki se ejted..kaptuk a tanácsot a csehországban élo jordán pasitol.
    Meleg…ne panaszkodjunk,hisz ezért jottunk.Arrol álmodoztunk,h. egy kis felho lehetne az égen.De le is szavazták,mondván,h. azt hinnék,h. izraeli támadás!!
    Pénteken megtelt a medence…mi van unnepnap?Nem, o náluk péntek,szombat a 7vége!Jottek a gazdag jordánok talpig feloltozott feleséggel…
    Így zene is lett az este..mert Jordániában nincs animácio…3 nő miniszoknyában tanci-tanci…csak úgy kattogtak a fényképezogépek.Vizipipa…anélkul nem lehet haza menni.
    Aztán Ferinek másodszor is sikerult leégnie..valakinek elhitte,h.400m-en a tengerszínt alatt nincs ereje a napnak.
    Pakolás…a szobában úgy világítanak a lámpák,mint a szentjánosbogár…de bepakolunk!
    Csak a Julinak loptak el 50€-t a szobáról…nem tette a széfbe…aztán a reptéren csak a nőket tapogatták át, a férfiaknak elég volt a detektoros kapu….
    Utolso JD-ket itt akartuk elkolteni,hisz alig vettunk valamit..hát itt se!!!Behajtottak a gépbe, s kozolték,h. itt van mindenki indulunk!!!Még ilyet se értem,minek az indulási idopont…így emlék lett a JD pénz..aztán a tescoba johet a pija, mint ajándék..mondván ilyen van mindenutt!!!
    Felejthetetlen nyaralás..menjetek ti is!!!!

  13. Zaphod szerint:

    [tanitoneni]: Köszönjük, hogy megosztottad! 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com