Aqaba a második napon.

Ééébreggyéééé!!! A kikötőben menten ott a hajó, és az nem olyan, mit le lehet késni. Cucc bepak, kávé, reggeli, irány a kikötő.

Merre a dokk? Harmadszorra meg is találtuk. Yazan és mi, szinte egyszerre érkezünk. Fent ül a kapitányi állásban, mosolyog, integet, de tipikus kapitányi alkat. Nincs helye a nagy poénkodásnak. Két matróza van. Egy szikár öreg, kinek arcát zabálta a kamera. Öreg tengeri medve. A másik egy fiatalabb srác, folyamatos poénokkal, óriási színész. Hajó indul, végig a kikötői teherdokkok mellett. Az óriásdaruk felemelt karral várják a fél óra múlva érkező teherhajót, mibe bőven be lehetne költöztetni egy kisebb város lakosságát. Homokvihar a hegyoldalban, forgalmas tenger, halászok, turisták, minden van itt, kéremszépen. Legalább 5 színe van a tengernek. Leteszed az arcod. A hajó motorja zúg, pecabot kidobva, és lassan megérkezünk egy hajóroncs fölé. Yazan és Krisz már öltözik is, palackok a hátra, és már el is tűntek, 40percnyire a víz alá. Nekünk henyélés a napozófedélzeten, vagy az árnyékban, fürdés, fotózás, döglés. Feljönnek, hajó indul sekélyebbre.

Kaja. Hal, csirke, zzőőcség. Egek! Mindennek íze van. Érted? Én azt hittem, hogy azért tompult el az íz érzékem, mert dohányzom. Szart! Azért tompult el, mert nincsenek itthon ízek. Semminek nincs itthon íze.

Partközelbe érés, horgonyzás, majd Yazan magyaráz. Mert itten merülés lesz, és ez nem holmi vicc, tessen mindenki komolyan venni. Történet szóban lejátszva. Beöltözöl, kiülsz, behúz a vízbe, fogja a kezed, levisz, megmutat. Különböző helyzetekben való kézjelek begyakorlása, kiegyenlítés, stb. Öltözöl befelé. Izgulsz? Itt? Hova eshetnék le? Dehogy! Rád kerül a sor. Palackot rád, be a tengerbe, Yazan figyeli, hogy mennyire lesz természetes a légzésed, majd jelez, levegőt kiengedi a mellényedből, és a víz alatt vagytok. Egyenlítés. Szarsz ettől, mert valahogy csak nem jön össze. Intesz, stop. Mutat, csinálod, oké, mehetünk lejjebb. Ezt a procedúrát még eljátsszátok háromszor, majd ott úsztok kéz a kézben a korallzátonyok között. Yazan megszorítja a kezed, hogy figyelj rá, és mutogatja a színes halakat, a szépséget. Feljöttök. Szólni sem tudsz. Az az átkozott füled nem zavart volna, akkor az élmény talán felért volna azzal, mint amikor kiugrasz egy repülőből, 3kilométer magasságból. Cucc lepakol, de vissza kell menned a vízbe. Talp, szemüveg, pipa, nézzük kívülről a következő merülőt, majd ússzuk egyet a tengerben. Vissza mindenki, hajó indul, itt a délután, vár ránk a Királyok útja, és Amman.

Kérhetünk még két kávét? – kérdezzük a fiatalabbik matróztól.

Lenéz megjátszott sértettséggel, ajkát lebiggyeszti, vállát megvonja, odaveti “NEM!, majd színpadiasan elvonul. Tudunk röhögni. Nem kicsit. Pár perc, és megjelenik egy kávéval, és odanyújtja nekem, majd hasonló jelenettel, elvonul. Tényleg csak egyet kaptunk? (hüpp…hüppp). Pár perc, és fülig érő vigyorral megjelenik, kávé mellé aprósütemény, mi meg szeretjük. Nagyon.

Kikötés, és búcsúzás. Yazan már felszabadult. Mindenki túlélte, egyben van, mehet a búcsú. Őszinte ölelések, és kurvára nem akarok innen elmenni. Nagyon nem!

Autóba be, 360 kilométer vár ránk.

Autópálya? Na, csak egy kicsit, hisz itt a Királyok útja, mit 3500évvel ezelőtt kezdtek el kitaposni a kereskedők, kik Jemenből, Ománból szállították az akkori idők legnagyobb kincsét, a tömjént, Egyiptomba, Szíriába. Tenger, illetve tenger alatti szintről, mindjárt fel a hegyek közé. Füled, fejed érzi, rendesen. Megállás teknősbékamentésre, majd csöpp úton sofőrcsere. Beduin sátorból autó érkezik. Üdvözölnek, van e baj? Nem, nincs, csak utazunk. Nagy úton vagyunk. Fontos úton.

Egek, mennyi van még hátra? Hulla fáradság, nyomni kell, de csak úgy, hogy életben is maradjunk. 2 órát mond Andrea. Alig peregnek a percek. Már csak másfél, már csak egy. Egy órán belül vagyunk, mindjárt itt Amman. McDonald’s. Igen! Ha hiszed, ha nem. Elmész Jordániába, majd betérsz egy McDonald’s-ba. És? Autó lepark, kiesünk, úgy nézek ki, mint valami idióta amcsi kölyök, a romos terepjárójával. Zaba hegyek. Oké, már minden rendben, látok, haza.

Maradék whisky (Jah, el sem mondtam, hogy kint a reptéren a 12 éves Chivas Regal egyharmad áron fekszik a polcokon. Nehogymáááneveddmeg…) gyorsan elfogy, töltsetek még valamit!

Olyan gyorsan alszol el, hogy el sem hiszed. Hosszú nap volt, viszont varázslatos. Bele sem mersz gondolni, hogy egyszer csak vége lesz. Filmszakadás.

Tagged with →  

11 Responses to Jordan Day 6

  1. Krisz szerint:

    Hátööö igazából az nem a Királyok útja volt. A Holt-tengeri út helyett a Sivatagi úton mentünk, majd lejöttünk róla, de rájöttünk, hogy akkor +2 óra lesz a menetidő és visszakacsáztunk a Sivatagi útra. De jobb, hogy ezt akkor nem tudtad vagy inkább nem emlékszel 😉

  2. Krisz szerint:

    Ezen mentünk, azzal a különbséggel, hogy félúton A és B között lekavartunk alsóbb rendű útra, majd Al Tafilah-nál vissza.
    És a képen látható út a Desert Highway, nem a King’s Highway (a King’s Highway középen megy és érinti Karakot).

  3. Sir Artemon szerint:

    Kezdesz belejönni a mesélésbe. Azért meglátszik, hol ment egészen mélyre a cucc. 🙂

  4. Krisz szerint:

    Mármint a térkép jó, csak a 15-ös út a Desert Highway, a 35-ös a Kings Highway.

  5. Zaphod szerint:

    [Krisz]: Nah, ezt majd lejáccuk személyesen! 😀

  6. Zaphod szerint:

    [Sir Artemon]: 😉 És kezdenek elfogyni a képek, szóval dumával köll kiegészíteni… 😉

  7. Évika szerint:

    Emlékszem, hogy be voltam tojva a merüléstől, de valahogy mégsem lehetett kihagyni ezt a lehetőséget… akkor még nem is tudtam, hogy mitől félek annyira, aztán rájöttem: légzéstől, kiegyenlítéstől, meg az első pániktól, mikor először szilárdat ért az uszonyom, hogy fel kellett jönni (amit persze csak másodszorra sikerült elmutatni 😀 ). Aztán este fekvéskor az újabb para, hogy mi vár éjjel, ha Petra után a szakadékok üldöztek, most mi fog történni? 🙂 De bátorság, szem lecsuk… és ahogy lélegzem, úgy ring alattam a hajó… (mi volt abban a vízipipában??? 😀 )

  8. Hami szerint:

    “be voltam tojva a merüléstől, de valahogy mégsem lehetett kihagyni ezt a lehetőséget”
    de lehetett…
    a parton már bántam 🙁

  9. Zaphod szerint:

    [Évika]: Nem az esti alkohol ringatott? 😀

    [Hami]: Majd jövőre elküldjük Kriszt megint valami kiküldetésre, a környékre, és akkor bepótolod. 😉

  10. Évika szerint:

    [Zaphod]: ki tudja már azt, kérem… 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com