Bepak, ki a reptérre, srácokkal összefut, fel a gépre, leesés Ammanban. A reptérről indult a nagy kaland. Mert mit vársz? Tök idegen emberek, kultúra, világ. Vajon hogy fogadhatnak? Teli szájjal röhögve. Három vámos tiszt gyűlt össze, kik veszettül poénkodtak a csajokkal. Miért csak egy hétre jöttük? – kérdezték. Szerintem ezt a kérdést pár nap múlva mi is feltettük magunknak.

Miért csak egy hétre? Miért nem hónapokra, évekre, vagy egy egész életre?

Telefon érkezik:

  • Hol vagytok már?
  • Itt röhögünk a reptéren!
  • Nem hiszem….

Két taxi kell. Nem, az araboknál vagy. Itt befér hat ember is a taxiba, főleg hajnalban. Autó felmálház, fél óra az út. Közben igazán közel kerül a csapat egymáshoz. A hátsó ülésen tutira. Amman még alszik. Megérkez, üdvözöl, pár dolgot kipakol. Csapat fele irány aludni, másik fele nem bír magával, gyerünk autóért.

Pár óra múlva megint gyerünk autóért, mert hát itt kérem még alszanak. Lóóóóóra! Mitsubishi Pajero indít, irány át a város könnyebb részén, be a forgalomba, fel északra, Mafraq a cél.

Cél, GPS híján bizonytalan, így megáll, be egy üzletbe, hol félhomály, egy fiatal és egy öreg, varrógép, és szövetek között. Mafraq? – kérdezi az eltévedt. Gyere velem! – szól a srác, és kilép a gép mögül, át egy másik boltba, ott ülnek az öregek, teával, asztal mellett beszélgetve. Hevenyészett térkép előkap, itt vagyunk, ide köll menni. Kedvesek, segítőkészek, pedig behatoltunk nyugalmas világukba. Bizánci romok. Tényleg romok. Egy, valaha csodás hely, szinte a földig elsöpörve. 1300 éve ott fekszenek a kövek, a ledőlt falak, mementóként az utókornak. Nincs az a birodalom, mi erősebb lehet a föld szeszélyénél.

Visszaindul, a többiek már valószínűleg ébredeznek. Kis faluban megáll, nyolcévesektől kérdez, hogy vajon most merre? Veszettül magyaráznak, dőlsz a röhögéstől. Út megtalál. Ammanba beérkez, eltéved. Budapest méretű város, miben talán egy kézen meg lehet számolni a párhuzamos utcákat. A repülőről úgy néz ki, mint egy hatalmas korallzátony. Szereted, mert csodálatos látvány, de nem bírod felfedezni idegenként a benne lévő rendszert. Út szélére leáll, taxi leint, vezessen fel, a megoldáshoz. Vezet. Itt kezdesz megtanulni vezetni a forgalomban. Nem veszítheted el, így hát felveszed a ritmust. A ritmust, mit egy európai sosem tud ledobolni. Közlekedj, menj már, menj, de közben vigyázz, vigyázok, mert nem az a cél, hogy kárt okozzak benned. Áhh… nem lehet leírni. Megérkez, többiek ébredeznek, alkoholt ide, és zuhanyt!

Húbazdmeg, és még el sem kezdődött semmi, még mindennek az elején vagyunk.

Taxiba be, irány az óváros, a citadella. A holt tengeri tekercsek őrzőhelye. Az őrök beengednek, de már csak negyed órára, mert zárva a hely. Felülről látod az egész várost. És ahogy lebukik a nap, az életed addigi leghátborzongatóbb pillanatát éled át. Felhangzik az ima. Végigsöpör egyszerre az egész városon. A mecsetek zöld pontként világítanak, és a hang… az a ritmikus dallam…. Részese akarsz lenni. Tudni akarod, hogy miről, mit, kinek. Bármerre fordulsz, mindenhol az hallod. Ott kell lenni, leírni lehetetlen. Hatása megdöbbentő. Indulás lefelé, az őrök már jönnek, hogy csak negyed óráról volt szó. De mosolyognak, megmutatják a levezető rejtekutat a házak között, hová turista nem téved, hacsak nem véletlen.

Sikátorok, félhomály, amfiteátrum már zárva, de előtte pár fickó, kik odahívnak, üdvözölnek az országukban, mesélnek, búcsúznak. Beljebb a városba. Nyüzsgés, árusok, zajlik az élet. Vásárlás, alkudozás, mert csak ma van rá idő, reggeltől indul a rohanás. Kaja, sikátor, műanyag asztalok, székek, az igazi világba csöppensz, nem a turistáknak fenntartott műanyag világba. Minden íz igazi. Minden ember igazi. Taxiba be (nevetséges összegért utazol, szinte fillérekért), haza, igyunk, ünnepeljük, hogy itt vagyunk.

Gép lecsuk, szem becsuk! – szól az ezt követően még sokszor elhangzó mondat. Nem kell altató.

Tagged with →  

9 Responses to Jordan Day 1

  1. Évika szerint:

    tetszik a beszámoló és egyetértek a nyaralás – nem nyaralás részével, ez tényleg sokkal-sokkal több volt!
    na és mennyit is alszol? biztos az altató mondat hat ilyen jól… 😀 (örülök, hogy nem felejtetted el! 🙂 )

  2. Sir Artemon szerint:

    Jól van.:)

    Kivel mentél, azt lehet tudni?
    S kikkel voltál, azt is?

  3. Zaphod szerint:

    [Évika]: Azt az altató mondatot én soha többé nem feledem! Simán nyomom a nyolc órás alvást… 😀

  4. Zaphod szerint:

    [Sir Artemon]: Képzeld, olyan csajokkal, srácokkal mentem, kikről azt sem tudtam, hogy a világon vannak. És lehet, jobb csapattal nem is mehettem volna. 😉

  5. Krisz szerint:

    Krisz kint leledzik immáron kerek 180 napja Jordániában és meghívta pár barátját, meg ezt a lököttet itt, hogy nézzék meg ők is ezt a csodát 🙂

  6. Évika szerint:

    hol is van a lájk gomb? :))
    amúgy a társaság szuper és fantasztikus volt, köszi Krisz, hogy ezt összehoztad! 🙂

  7. Sir Artemon szerint:

    [Krisz]: Nagyon jól tetted. Már rá fért valami csoda a fiatalemberre. Pedig én felhívtam karácsonykor és nevetett, de za neki nem volt elég csoda, pedig azt ígérte, hogy elég lesz.

  8. Krisz szerint:

    @Sir Artemon: A csodát mindig magadban kell megtalálni, mert ott bújkál.
    Neki is ott volt, csak egy lökés kellett neki, hogy meglássa 😉

  9. Sir Artemon szerint:

    [Krisz]: Örülök, hogy volt valaki, aki jó irányba ökte, és kellő erővel… 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com