Namármost, a táv potom 320km, szóval van hol megállni útközben, s az első stop nem is lehetne más, mint Puhoi, a történelmi (De mitől, sosem tudjuk meg. Megfejtést a szerkesztőségbe, mert dülöngél az asztal, lesz mit kinyomtatni, és…) település, ami a nevéből adódóan tök lassan szeli az idő hullámait, és ahol megtaláltam az igazi montázst, ha Kiwiföld történelmét akarnám összefoglalni.


Igen, jól látod, ebben a képben benne van 300évnyi történelem, és annak konklúziója. Komolyan mondom, a parkból már csak egy háborús játék hiányzott, ahol az északiak összecsapnak a déliekkel, korhű ruhákban, korhű fegyverekkel, majd a végén nagy komolyan levedlik a posztót, hogy felhúzzanak a nyársra egy fél marhát, a grillre fél tonna oldalast, és belökjenek pár karton Bud Lightot, mert fő az egészség, meg a kukorica, és természetesen a chili.

A következő megálló ismét egy amcsi kisváros, méghozzá Kawakawa. Minek fordítása a Google szerint lomb. Ha csak kawa lenne, akkor meg sav. Érdekes…. Mondjuk a lombnak van némi értelme, mert percenként húznak el a faszállító amcsi (Kanada gyárt kamiont?) kamionok.

Itt megálló, gyermeknek játszó-tér, felnőtteknek valami kaja. Be egy arab pizzériába, hamburgerezni. Pont olyan szürreális, mint a gyorsfagyasztott sajtburger, miből a srác duplát akart eladni, de nem hagytam neki. Mázli volt.

Irány tova, hajrá, messze van még Ahipara Bay.

De amikor megérkezel… Elsőre nem látod a partot, azon gondolkozol, vajon ki, és mennyire akart kibaszni veled, amiért ide foglalt. Aztán megérkezel, kipakolsz, és kinézel a teraszon….

Bocs a botrányos minőségért, de csak ez van, de legalább egy képet muszáj volt…

Az arab pizzéria mellett az még szürreálisabb, ha valaki az utazása közben folyamatosan utazni akar – nem hiszek benne, mármint az utóbbiban, de ez a gondolat most időszerű, ugyanis ez az a hely, ahol meg lehet nyugodni pár pillanatra. Előtted a végtelen. No mondjuk ez sem igaz, mert előtted van Új-Kaledónia, távolabb a Salamon szigetek, jobbra meg húzódik tőled egy kilencven kilométer (!!!) hosszú tengerpart, de érted a lényeget. Az irgalmatlan nagy víztömeg állandó, ritmikus moraja folyamatosan emlékezteti az ember fiát, hogy ezen a bolygón a víz volt, van, és lesz az úr, és csak azért tűri meg a befordítható hüvelykujjú majmokat a bolygón, mert épp olyanja van. de ha egyszer másképp dönt…

Ez a “hangzavar” ringat álomba, és ez a látvány fogad, ezt hallod először, ébredéskor. Röviden összefoglalva: Basszki!

Tagged with →  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com