Alig 80 kilométerre, keleten található Waitangi, ahol 1840 február 6-án az angolok úgy baszták át a maori törzsfőket, hogy arra nem sok példa van a történelemben. A papíron az áll, hogy kineveznek egy kormányzót Új-Zéland élére, elismerik a maorik tulajdonjogait a földek, s javak fölött, plusz kapnak egy szupi angol állampolgárságot is. Ez eddig okés, ugye? Sokkal szebb, mint amit általában csinálnak a hódítók. Csakhogy – jön a csavar – a szerződésben némiképp más állt maori, és más angol nyelven. Csupán 120 év kellett a maoriknak, hogy leessen, itten valami turpisság van. Jó, oké, biztos nem okosak, de legalább leesett. Ehhez is van nekem képem:

Miközben az angol úriemberek a krikettnek szentelik szabadidejüket a gyepen, addig a maorik azóta csinálnak magukból bohócot aprópénzért, mióta az első utazási ügynök megvetette a lábát a szigeteken, és pont azon a helyszínen, ahol ezen turpisság testet öltött.

Zap matematikai feladata estére:

Ha 650 ezer maorinak 120 évébe telt angol/maori fordítást szerezni történelmük legfontosabb iratához, akkor hány év, és hány maori kell ahhoz, hogy rájöjjenek, az átbaszás még mindig tart?

Azt hiszem arról nem készült kép, és hangfelvétel, ahogy Zap, egy babakék családi Toyotát vezet, miközben Michael Jackson ordítja a rádióban, hogy… viszont azt meg remélem senki nem látta, ahogy Új-Zéland egyik kurvafasza szerpentinén ugyanezt a vasat olyan óvatosan viszi fel, hozza le – és közben belülről kellett sírni, mert otthon a garázsban csücsül egy Cooper S, ami ezeken tombolhatna rendesen – mint autót még soha, szerpentinen, mivel hátul a gyerek alszik az ülésében, és nem tudsz olyan óvatosan menni, hogy ne csapódna a feje jobbra-balra. Amikor meg el kellett engedni egy szaros 1-es BMW-t…

Facebook Twitter Tumblr
Tagged with →  

Leave a Reply

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com