Aucland, érkezés hajnali n6 magasságában. Na, kiknek a csomagjai maradtak Varsóban? Naná! Ez ezért jó, mert így kamatostul megtérült a biztosításra elköltött 30 rongyom… (már ha sikerül leverni a biztosítón)

Szóval, egy kínai-indiai-maori (vagy mittudomén, mert épp azzal voltam elfoglalva, hogy legalább a szituációk körvonalát lássam magam körül) keverék fazon közölte, hogy biza egy bőrönd sem érkezett meg, mi esetemben töktotál természetes dolog volt, végigfutván az évemet, így nagyjából le is szartam a sztorit. Mért ne dzsalnék végig farmerban, bakancsban, egy hosszú ujjú pólóban, és/vagy egy ingben pár napot? Bbbaaahhh….

Amúgy voltak erre irányuló jelek, miközben épp – a csatlakozásunk számára – jelentős késést követtünk el, szóba elegyedtünk egy magyar utassal, ki pont ellenkező irányba indult varsóból, és furcsán húzta a száját, mikor bólintott, ő is LOT-al megy tova.

Ezt követően piacozás. Szóval, elmentünk a piacnapra, és itt az autentikus új-zélandi, kínai piacot láthatja az érdeklődő, hol autentikus ír népzenét hegedül egy vékony angol kislány, autentikusan. Roppant durva etnikai katyvasz, ha ebbe belekeverjük az autentikus maorikat, egy rakás keveréket, néhány olyat, kinek őse elintézte ezt, meg még egy-két bevándorlót. Most haza, és nagyjából nem tudom megmondani, hogy mikor aludtam utoljára, és ez azért is gáz, mert bár nem látom a betűket, inkább jegyzetelek, minthogy álomba ájulnék….

Tagged with →  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com