A főnökömmel ültünk az asztal mellett, és csak csóváltuk a fejünket, majd mindkettőnkből csak annyi jött ki, hogy ami itt lezajlott, azt nem hisszük el…
Bejön a paraszt (bocs a parasztoktól!). Bejön az idióta vén geci, valami új, frissen felvett kollegával, kinek be akarja mutatni a mi területünket. Engedélyt kér. Eddig rendben. Majd megkérdezi, hogy van e valami probléma, mert nem mennek a…… hhmmm…bányagépek. Mondjuk neki, hogy van, dolgoznak rajtuk, kész lesz, olyan még úgysem volt, hogy valami ne oldódjon meg, szóval relax.
Erre mi történik? Előjön a gyökérállatból a finom magyar mentalitás. A keltsünk pánikot, mutassuk meg, hogy milyen szar helyzetben vagyunk, de nem csak mi, az egész ország, a holnap bezárnak minden, kirúgnak mindenkit, mert ha nem megy a cég, akkor nincs bevétel, a részvényesek kurvára nem lesznek boldogok, és úgy becsuknak mindent holnap, hogy addig ki sem nyitják, míg rá nem rohad a kapukra a műanyag lakat. És ezt előadja, levezeti annak a srácnak, kinek ez az első napja a cégnél. A szerencsétlen meg nem elég hogy az első napi stresszében fetreng, most azon is elgondolkozhat, hogy holnaptól megint új munkahelyet kell keresnie.
Én nem hiszem el, hogy ennyire gyökérállat ez a nép! Én utálom a magyart! Nem viccelek! Hányok magunktól! Ha valakin meglátom a kibaszott nagymagyarország matricát, kitűzőt, zászlót, azt lefejelem! Anyádat! Mire vagy büszke? Magadra? Erre? Az ilyen emberekre?
Basszus! Ha felveszek valakit egy munkahelyre, akkor elérem, hogy azt vagy szeresse, vagy találjon benne kihívást, mozogjon az agya, motivált legyen. Mit csinál a baromállat. Első napján lehúzza, pánikba kergeti, és megjósolja szomorú jövőjét a friss húsnak. Mert a kibaszott félelmeinket simán ki kell vetítenünk hatalmas transzparensekre, mert akkor jó, ha mindenki be van szarva körülöttünk, nem csak mi vagyunk az idióták.
Nem tértünk egy ideig magunkhoz.
