Valamikor július környékén voltam erre, amikor azon töprengtem, vajon miként fogok lökhárítót varázsolni a vasra. Hát így:

Lökös megvéve (utángyártott), lökös ütközéscsillapító beszerezve (hála egy Honda fórumos adminnak, ki talált nekem egyet a jófogáson, és bónusz hála az eladónak, ki házhoz is szállította, mert három megyéből átpostázva annyi költsége van, hogy akár aranyból is lehetne), és akkor próbáljuk fel a cuccot.

A próba olyan jól sikerült, hogy levételkor megszorult a lökösben egy csavar, mi gyakorlatilag letépte az anyát a vasról, így addig volt egy levehetetlen lökhárítóm, míg ezt ki nem vágtam a helyéről.

Ezt követte az alapozzunk , majd fújjunk le mindent, mert nincs kedvem két év múlva (minő optimizmus) leszedni a cuccot a helyéről, mert szétrohadt.

És igen, és amikor azt mondod, a faszinak, hogy annak a kurva autónak az utolsó négyzetcentiméterét is kezelje le, majd mártsa be alvázvédőbe, akkor belelesel a hossztartókba, majd azt veszed észre, hogy ennek a projektnek úgy nagyjából a fele nem jött össze, így találsz a garázsban egy doboz, ősi dinitrolt, majd egy seprűnyélre tekert rongyot beáztatsz vele, és a két hossztartót végigtunkolod a cuccal, hátha lesz valami értelme az egésznek.

 

Jó buli…

És a műanyag lökös is a helyén, és nem lóg el a kasznitól, és senkinek nem fogon elárulni, hogy ez miként sikerült, de kb. az ötödik próbára, egy alvásra, majd egy ébredést követő megvilágosodásra volt szükség ahhoz, hogy ez megtörténhessen.

Alvás rulez!

Tagged with →  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload the CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com