Szombaton pókerezek.

Jövő hét vasárnap is.

Aki ezt elolvassa, az menten tisztába kerül az összes elfoglaltságommal majd’ másfél hétre előre. A többit majd vagy leírom, vagy örök homály fogja fedni.

Szóval, póker.

Ez egy rettentően csábító szerencsejáték. Játszom már három éve, de összesen kb. 3000ft-t költöttem rá. Veszélyes játék.

Amikor először ülsz asztal mellé, mint szerencsétlen lúúzer, és bejönnek a blöffjeid, mik tulajdonképp nem blöffök, csak olyan hülye vagy a játékhoz, mint én a harangöntéshez, akkor elönt a vágy, és már látod a jövőd, miben többé nem kell dolgoznod, munkába menned. Ez az igazi élet. Itt lehet nyerni, méghozzá pénzt. Járhatod majd a kaszinókat, milliók forognak majd a zsebedben, hisz könnyű ez, nyertél.

Majd amikor másodszor leülsz az asztal mellé, hatalmas önbizalommal, majd percek alatt a zsetonjaid 80%-át elbuktad, akkor nézel ki bután a fejedből, hogy mi is történt. Van előtted pár lehetőség.

Felállsz az asztal mellől, és soha többé felé sem nézel (nah, ez ritka).

Maradsz lúúzer, kit rettentő sokszor kifosztanak, de ha nem, akkor roppant mérgesek rád néha, mikor egy kétszínű 7-2-vel elvittél egy asztalt, az ellenfeled ász párjával szemben. Ritkán szokik előfordulni. Nagyobb bajnokságokon plusz pénz is jár érte.

Maradsz lúúzer, de próbálsz tanulni. Nézed a TV-s közvetítéseket, felmész a netre egy pár oktatóanyagért, beülsz néhány on-line freeroll partiba. Nem sokat fejlődsz, még mindig csak a lapokat játszod meg, nem olvasol az asztalon a viselkedésekből, nem tanulod az ellenfeleid játékát.

Maradsz lúúzer, de nyomod bele a pénzt, mert apunak van, vagy jól megy a vállalkozás. Folyamatos látogatója vagy a különböző pókertermeknek. Beülsz minden versenyre, játszod a lazát, de nem tudsz fejben gyököt vonni, sőt, a gyökről sincs fogalmad. Viszont a haverjaidnak nagy mellénnyel meséled, mikor nyertél, és csak úgy fosod magadból a sztorikat. (Ő pl. velem többé nem fog játszani…. ) Talán a betett összeged 20%-án vissza tudod nyerni, de csak azért van, mert tele vagy pénzzel, és erőből játszol a csórók ellen. (Csak látni kellett a tavalyi BPO-t. Egyszerűen vicc volt, hogy miként játszottak. Amikor az ember húszon × millió forintos nyeremény után a kamera, és a mikrofon elé került, akkor képtelen volt egy értelmes mondatot kipréselni magából… )

Elkezdesz tanulni. Méghozzá kőkeményen. Előveszed a póker bibliáit, napi 10órát játszol on-line, egyszerre 10 asztalon. Egy idő után beülsz élőben is. Évekig csinálod, fejlődsz napról-napra. Nyersz. Elindulsz nagyobb versenyeken is, és az élmezőnyben végzel legtöbbször. Nem leszel gazdag, de a magyar életszínvonalhoz képest eleget keresel ahhoz, hogy meggondold, ebből fogsz élni.

Zseni vagy! Az MIT-n játszottál a haverjaiddal, miközben a többi koleszos valami felsőfokú matematikai egyenlettel küzdött a szobájában, vizsgára készülve. Te csak bementél másnaposan, azt levizsgáztál. Mert neked az egyszerű volt. Aztán rájöttél, hogy dolgozzon az, akinek van két anyja. Elmentél Vegasba, és nyertél. Ahogy felemeled a lapjaid, már tudod, hogy hány százalék esélyed van. kőkeményen betartod a póker szabályait, tudod, hogy neked már nem a lapokat kell megjátszanod, és elég pénzed van ahhoz, hogy ne kelljen soha kiülnöd amiatt az asztaltól.

Szóval, játszani fogok az elkövetkezendő hétvégéken. Semmim nincs meg hozzá. Legfőbbképp a türelem hiányzik. Amikor nem jönnek a lapok (mert én a lúúzer kategóriában vagyok, ki azokat játssza meg), akkor türelem kell. Mert a lapjárás mindig megfordul. Ha rosszul, rossz ütemben kezd el játszani az ember, akkor onnan már nem lehet felállni, vagy piszok nagy mázli kell hozzá.

És igen! És megint itt az a gondolat, hogy minden az időzítésen múlik…

Nah, most fejezem be!

Facebook Twitter Tumblr

Leave a Reply

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com