Mert egész egyszerűen nincs ember a földön, ki odaállna elé egyenes háttal, belenézne a szemébe, és nemes egyszerűséggel, lekurvázná.

És szerintem ebben tök igazam van. Ha valaki hülye, akkor azt vagy helyére teszed, vagy hagyod. Ha hagyod, akkor még ostobább lesz, hiszen azt gondolja, pont jó amit csinál, hiszen nem kap negatív kritikát. Ha nem kap negatív kritikát, nem találja meg a helyes utat. Viszont, ha nem teszed meg időben, akkor, amikor még nem hatalmasodott el visszafordíthatatlanul az idegesítő ribanc jelleme, hát baszhatod. Nem tudsz áthatolni a mondataiddal. A helyes időzítés a kulcsa mindennek. Tudd felfedezni, mikor jön el a „még időben vagyok, még van esély arra, hogy leálljon”.

Akkor jön el a vég, mikor az idegesítő ribancok jókora hatalmat kapnak. Döntéshozókká válnak. Gondolj bele. Ott van a család, kire mosni, főzni, takarítani kell. Jön, vagy jönnek a gyerekek a különböző problémákkal. Biztos van még a képletben anyós, após, lakás, autó, kölcsönök, számlák, miegyéb. Erre az egész cuccra, széles vállal rátelepszik a munkahely, annak követelményei, a beosztottak problémái, hibái, és az ott lévő megfelelési kényszer, mi összekeveredve az otthoni kuplerájjal ad egy akkora pofont, hogy a fal adja a másikat.

Aztán ott a bónusz, hiszen a nők nem rendelkeznek üres dobozokkal. Nekik mindig, minden pillanatban valamin kattogni kell, legyen az akár a világ legfeleslegesebb dolga. Még rendes, hétköznapi körülmények mellett sem képesek kikapcsolni, felbaszni a lábat, leülni a tv elé fingva, büfögve, semmittéve. És ha nincs megállás, nincs kikapcs, nincs elfelejt most mindent, akkor az összegyűlt szar nem képes lefolyni. Feltorlódik fejbúbig. Akkor meg elvész az önkontroll. Ennek hiánya elsöpri a józanságot, a problémamegoldó képességet, és az empátiát. Mondjuk azt, hogy talán, esetleg, egy pár órás lepedőgyűrögetés lenyugtatná, de most mondd, ki a franc akar dugni egy idegbeteg picsával? Csak a legelszántabbak. Abból meg kevés van. Nagyítóval sem találsz ilyet. Szóval öngerjesztővé válik a folyamat. Ha hülye vagyok, akkor magam körül egy idő után meghülyítek mindenkit, és mivel mindenki hülye lesz, ezért én még jobban. Nincsen itten megállás, csak brutálisan jósolható végeredmény. Válás, kirúgás, összeroppanás, szétesés. Tuti jövőkép.

Nem rossz ám az összeomlás. Van akkor honnan építkezni. Jó, vannak akik eret vágnak, levetik magukat, stb, de most ne foglalkozzunk a totál idiótákkal… szóval, jó dolog is lehet az összeomlás, mert akkor lehet hogy jön egy olyan pillanat, mikor a páciens nem csak meghallja azt, amit felé mondanak, hanem meg is érti. És talán máskép, máshogy fog neki az építkezésnek.

Bár ilyenkor cáfolom azon kijelenésem, miszerint nincs új a nap alatt, és a történelem, kapcsolódjon bárkihez, bármely intervallumban, mindig, folyamatosan ismétli önmagát, de nézzünk néha pozitívan, már csak azért is, mert e nélkül egy rakat mondatot most vissza kéne törölnöm, azt lopom én a betűket, wazzeg?

Szóval, talán másképp fog neki az építkezésnek, de minek ezt megvárni? Ez egy hosszú út, és közben hullahegyeken botorkál át az ember gyermeke. Hullákon, ki tulajdonképp totál feleslegesen pusztultak. Kontrollálatlan mondatok, viselkedés, cselekedet miatt hullatták vérüket, mi simán elkerülhető lett volna egy jól irányzott pofon, vagy ami még rosszabb, egy lekurvázás megejtésével.

Nem mondom, hogy ez az esetek száz százalékában megoldást jelent, nem mondom, hogy nem fognak fejek hullani soha. De ha valaki ne kezd bele, ha mindenki hagyja, hogy az idegesítő ribancok a saját maguk által ásott sírba zuhanjanak, akkor hová lesz a világunk? Egyszer csak átveszik az irányítást, és ők mennek mamutra vadászni, mi meg félénken gyűjtögetünk, és rettegünk, ha dörög az ég? Na nebazd….

Muszáj néha lekurvázni, mondom én….

Facebook Twitter Tumblr

20 Responses to Hogy miért egy idegesítő ribanc a főnöknőtök?

  1. Dr. Sir Artemon szerint:

    Megutni sulyosabb…

    Te, szerintem megertessel tobbre mesz. Meg kell mondani neki, hogy erzed – mondom ERZED -, hogy most nehez erzelmi helyzetben van, de ha agresszorkent hatalmaskodni kezd/folytatja ezt, akkor siman agresszorra valsz te is. S nem kerheti ki maganak, hogy nem szoltal idoben.. Szerintem..

    • Dr. Zaphod szerint:

      Persze, most elképzelem szerencsétleneket, ahogy odamennek a főnökasszonyhoz, kiből sugárzik a benne lévő káosz (komolyan, minden nap olyan feje van a csajnak, hogy ha Buddha ezzel élt volna egy röpke ideig, akkor nem leül a fügefa alá, hanem kivágja, majd felgyújtja a kibaszott erőd), és azt mondják neki: S…. én megértelek téged, és a benned lévő agressziót. 😀

      Ezt kb. úgy tudom elképzelni, mintha bedobnának egy tucat kurva éhes oroszlán közé, majd észérvekkel kéne elmagyaráznom nekik, hogy ők tulajdonképp nem is akarnak engem 4 másodperc alatt cafatokra tépni, mert most csak úgy érzik. Tiszta Monty Python… 😀

      Tudom, tudom! Always Look On The Bright Side Of Life

  2. szerint:

    Há’ szerintem Zap, te kajak hülye vagy. 😀 😀 De tényleg. Nem tudom, kik között élsz, de valami világtól elzárt hely lehet az.
    Mondd meg a némbernek, némbereknek, nem tudom, kiknek, hogy minden évben menjenek el egy hétre csak nőkkel, rúgjanak be cefetül, káromkodjanak rondán, szarjanak felvenni a telefont a családnak, a kamaszoknak, a pudingot főző férjnek, az anyjuknak, az apjuknak, a főnöküknek, heverjenek valami teraszon, bámulják fiatal férfiak feszes seggét a strandon büntetlenül, ne mosogassanak el semmit, ne főzzenek, ha nincs kedvük … ilyenek. Aztán menjenek haza, és mosolyogjanak. Se pofozásra, se lekurvázásra nem lesz szükség szükség.
    Lehet, hogy ebből kéne megélnem. Nyári táboroztatnám őket. 😉

    • Dr. Zaphod szerint:

      Te Zé! Én azért reménykedek abban néha, hogy:

      1. Én élek valami elszeparált, elmebeteg világban, vagy
      2. Tök rosszul látom a dolgokat, totál kezd beszűkülni a látásom, esetleg
      3. El kéne már menni szabira, kikapcsolni, mert kezd elhatalmasodni rajtam az őrület.

      😉

      Viszont, ha mégis súrolom a lényeget, akkor neked tuti üzlet lenne az a táboroztatás. 😀 A telefonkönyvemből legalább egy tucat pácienst be tudnék ajánlani hozzád! 😀

      Zaaaappp…. naaaa….

      • Dr. Sir Artemon szerint:

        Szerinted van barki is, aki felismeri kozuluk, hogy segitsegre volna szuksege? Aztan, ha felismeri, erre aldoz, ahelyett, hogy elmenne fodraszhoz, kozmetikushoz, plasztikaztatni, vagy dugni? Aztan, ha megis aldoz ra, jepes ravebbi magat, hogy ilyen „onzo” legyen, vagy szembesuljon azzal, hogy nelkule is mukodik a csalad, es nincs is akkora szukseg ra? A legtobb no nem tudja elviselni a gondolatot, hogy nincs szukseg az onfelaldozo kaoszteremtesukre, mert akkor felmerulne az az orjito kerdes, hogy ki szereti, szerette oket, es hogy ok maguk szeretik-e magukat. A nok az allando elegedetlenkedeseik miatt ilyenek. Azt meg nem tudsz nekik ugy adni, hogy hagyod oket a vegletekig leallatiasodni… Szerintem. Ez egy lenyeges es erthetetlen kulonbseg a nok es ferfiak kozott. A not s szeretet mozgatja, befele es kifele is. Annak viselkedeses szintjei meg a psziches fejlettsegerol fuggenek.

      • szerint:

        Tavaly már komoly igény mutatkozott a táboroztatásra, de bennünk még nem merült fel az igény, hogy ebből éljünk.
        Én elég önző vagyok, idén is összecsomagolok, és július 15-től elmegyünk a teraszra egy hétre. 🙂 🙂

        De ha befuccsol a pedagógusi pálya, akkor köll az a füzet. 😉

    • Dr. Sir Artemon szerint:

      Zappika, draga, egy oroszlant az osztone hajtja, a not a lelke. Ezt kene mar megerteni. 😛

      • szerint:

        Az mit jelent, hogy egy nőt a lelke hajt? 🙂

        • Dr. Sir Artemon szerint:

          Szerinted? >;-)

        • Dr. Zaphod szerint:

          Zé! Ez hatalmas volt! Köszönöm! 😀 😀
          Egy kérdéssel elintézted az összes komment válaszom! Jövök neked! 😀
          Csókolom!

          • Dr. Sir Artemon szerint:

            Nemes egyszeruseggel: kapjatok be. A faszomat. Csak hogy egyertelmu is legyek.

            • szerint:

              Sir Artemon! Now, that’s my girl! 😀 😀 😀 Ebből is látszik, hogy téged se csak a lelked hajt, hanem elsősorban az élni akarás. Hála legyen a magasságos jó istennek! 😉
              Zap, akkor most megnézem azt a huszas listát a dolgokról, amit tőled akartam kérni … Idő kell, de előbb-utóbb választok egyet. 🙂

              • Dr. Sir Artemon szerint:

                Ez tiszta szivbol jott. Megsertettetek a joszandeku segitokeszsegemet, az erzeseimet, a megosztasi vagybol fakado megnyilasomat. Tok mellre szivtam, es igy fejeztem ki, hogy ennyi volt. De: Hol van itt eletveszely? 😛

                • szerint:

                  Sajnálom, semmiféle ilyen szándék nem volt. Azért kérdeztem ezt a lelki vezéreltséget, mert nem értettem, mire gondolsz. Én se azt nem tapasztaltam, hogy nők esetében ne munkálkodjanak az ösztönök (életben maradás, elismerés, szexualitás stb.), se azt, hogy a férfiak esetében meg csak ez.
                  Az embert, függetlenül attól, hogy XX vagy XY kromoszómákkal bír, egyszerre vezérli, vezeti inkább, sok minden. A test szükségletei mellett, a szellem és a lélek szükségletei ugyanúgy. Gondolom én.
                  🙂
                  Ha a káromkodás meg jó volt, akkor váljék egészségedre. 😉

  3. Krisz szerint:

    Kicsit máshonnan indítva, megnyugtatásul: a főnökök kábé 80%-a alkalmatlan (nincsenek meg a képességei, kompetenciái) a vezetésre. Ami igazából jó, mert különben nem lenne munkám, nyehehe 🙂
    A férfiaknál is igaz, csak ott kevésbé látszik (ők inkább a szakmai feladatok mögé bújnak az emberek vezetése helyett és kevésbé szúrnak szemet, viszont előszeretettel munkamániásak és szívroham viszi el őket).

    A női tulajdonságok jellemzően „megértés, megismerés, befogadás” (passzív), míg a férfi tulajdonságok „probléma-megoldás, azaz kikerülöm vagy leütöm” (aktív) dinamikát követnek. A jó vezetőben (meg úgy minden emberben) szerintem mindkettő benne van, csak nem mindegy hogy hogyan, milyen arányban. Illetve mivel a vezetés aktív feladat, ezért (sajnos vagy nem) a férfi jellemzőket belül (!) erősíteni kell: döntési képesség, értékítélet, cselekvés stb., míg a női képességek kifelé (!) jönnek jól, azaz a társas képességekben, együtt dolgozás, más vélemények meghallgatása, szintetizálás, empátia stb. Szóval a jó vezető (sőt, bármilyen életében sikeres ember szerintem) belül „határozott, aktív”, kifelé „befogadó, passzív”. A fent leírt hölggyel az a baj, hogy valószínűleg belül tök bizonytalan, ezáltal határozatlan, passzív – ami lehet személyes okból, de döntően szakmai felkészületlenség, túl nagy neki a kabát, túlságosan befolyásolják az érzelmei, stresszel stb. – és kívül meg ezt próbálja ellensúlyozni mindezt: azaz „férfias”-nak akar látszani (hiszen minden példakép vezető + felette feltehetően férfi), azaz határozott, hangos és agresszív lesz. Viszont mivel belül nincs stabil mag, ezért a külső burkon átlátszik a bizonytalanság, sőt még el is távolítja magától azokat, akik segíthetnének neki, mert csapatépítés helyett versengeni kezd és erőből, hatalomból (mert más fegyvere nincs) lenyomja a többieket. Szar ügy, az biztos 😉
    Mit tehet:
    – Lemond és keres valami hozzá passzoló foglalkozást (kizárt, túl nagy kockázat és szembe nézés saját kudarcával).
    – Elmegy Zé szuper-táborába, önmegismer, fejlődik és csoda történik, megváltozik 1 hét alatt (tudjuk, hogy ilyen csak a mesében van).
    – Szövetségest keres magának, pl. egy férfi kollégát a csapatából, akinek a hátán, illetve a szakmaiságán (a lúzer) ellavíroz, csatába küldi, amikor kell, ő meg bekasszírozza a sikert a felsővezetés felé (ehhez valszeg nem elég okos).

    A tábor amúgy tényleg tök jól hangzik 😉

    • szerint:

      Valószínűleg pontos a diagnózisod, túl sok ilyen emberrel lehet találkozni mindenfelé. Mondjuk az érdekes, hogy nagyon sok a nő közöttük. A férfiak ezt a fajta stresszt jobban bírják. (Gondolom a hormonösszetétel miatt, de a franc tudja.) Megoldás? Én sem vagyok optimista.
      Egy hét kiszakítva még nem old meg semmit, ezért ha mondjuk lenne ilyen ‘tábor’ az sem segítene ilyen szinten. Viszont lenne egy jó hete a munkatársaknak, ezekben a nőkben meg talán-talán oldódna egy csomó. Vagy kivágnánk a teraszról. 🙂 Krisz, ez az egy hét aranyat ér egyébként. Kell két nap az átállásra, de utána rendkívül hatékonyan tudjuk csinálni a semmit. (Gyakorlatilag ez nem semmi persze, van, hogy lekvárt főzünk, vagy varrunk, vagy kirándulunk, de soha semmit se muszáj, és soha semmi miatt nem kell, hogy furdaljon a lelkiismeret. Van persze, hogy fekszünk a teraszon egész nap, és csendben nézzük a kertet. Nyugalom van.) Alig várom. Az ember egész évben teljesít, megfelel, támaszt nyújt és hasznos. Egy hétig lehetek nem hasznos, és utána jobb ember vagyok. Negyedik éve járunk, és csak egyetlen korlátozást kellett bevezetni, azt is velem szemben. Arra az egy hétre le vagyok tiltva a netről. 😀 😀

      • Krisz szerint:

        Lehet, hogy a teraszról kidobással pláne oldódna benne egy-két csomó 😉
        Én nem bírnék ki egy hetet net nélkül, kizárt… na jó, néha, amikor az idő min. 1/3-át olyankor víz alatt töltöm, akkor igen.

  4. Krisz szerint:

    A tanácsadó legközelebb kussoljon, mert összeomlik az oldal a sok okosságtól? 😛

Leave a Reply to Dr. ZaphodCancel reply

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com