Pár nappal ezelőtt az egyik cimborának az apja úgy döntött, hogy nem ébred fel többé. Este, a nap végén lefeküdt, elaludt, és reggel, mikor indulnia kellett volna munkába, már nem kelthették fel. Ha most eltekintünk a korától, akkor ez egy szép halál.
– Mázlista az öreg, hogy így ment el.
– Jah, az… Nézz meg minket! A korosztályunk nem fogja ilyen könnyen adni. Mi a végsőkig szenvedünk, ordítva, üvöltve, hörögve könyörgünk majd azért, hogy valaki lőjön már le, mindezt abban a pillanatnyi szünetben, mikor épp nem azzal vagyunk elfoglalva, hogy összeszarjuk magunkat… neeem lesz itt könnyű elalvás, meg egy hét múlva könnyes temetés!
Csak kéne írni egy végrendeletet…..
