Papír hegyek a földön. Számlák, szerződések, táblázatok, dossziék. Mind megmozdul, feláll élére, szája nő, és velem együtt sikoltja, hogy ez így nem mehet tovább. Ez csak kényszer, egy olyan országban, ahol minden ellened dolgozik. Az egész buliban nincs semmi új, különleges, innovatív, értékteremtő. egyszerűen csak szolgáltatás a szolgáltatások millióiból, eltűnve a sok szemét között. 400 km-el napnyugta irányában, nem lenne baj belőle, de ezen a ponton, ebben a korban…

És akkor a kedvessel telefonon értekezés, hogymiszerint köll egy gazdaság. Valahol messze. Egy olyan helyen, hol minden nap szép felkelni. Lehet, hogy ez el sem hangzott, de Zap tovább gondolt. Mostanában ritkán gondol tovább. De most valami megmozdult… Felzúz a webre, ingatlanosok, és a második percben megtalálja azt a naplementés képet – a rohadékok egyből megvettek vele – mire azt mondja, hogy húbazdmeg…

Zap ledől az ágyra, és elalszik. Nagyjából másfél óra alatt megálmodja az életének második szakaszát. Ebben egy olyan élet kerekedik ki, mi függetlenné válik a nagyvilág zajától. Hol okos, intelligens, értelmes fiuk-lányok úgy döntenek, hogy elég volt ebből a rabszolgasorsból, elég volt a műanyag világ, műanyag értékrendjéből, és elmennek teremteni maguknak valami igazit. Volt benne építkezés, sok-sok tárgyalás, megbeszélés, rengeteg munka, naponta hulla fáradtan, koszosan, büdösen a tűz mellett döglés, miközben az épülő álom állványai belevesznek a sötétbe. Volt benne már működés, fejlődés, ötletek, volt benne rengeteg okos ember, kik tudják, már rég tudják, hogy hogyan kell JÓT csinálni, de nem engedik őket, mert a költségcsökkentés lett a hitvallás a világban, volt mindenkinek feladata, voltak feszültségek, megoldások, és a végén ott ültünk a kibaszott naplementében a saját fesztiválunktól nem messze, egy kicsit távol a zsivajtól, és koccintottunk valami kibaszott idős párlattal, szivarral a szánkban, mert megcsináltuk.

És akkor Zap felébredt. Majd telefonhoz nyúlt. Majd elmesélte a telefon túlvégén lévő pár embernek, hogy mit KELL tenni. Hogy vége, ennyi, elég volt. Vagy most mozdulunk, vagy soha, és ha soha, akkor beleveszünk a kibaszott sötétségbe. Nyomorúságos rabszolga munka lesz életünk maradék időszaka is, és erről csak mi tehetünk. Mindegyikünk valamiben nagyon jó (én még nem tudom miben, de rájövök). Ha ezt összerakjuk, akkor miénk a világ.

Zapnak “csak” azt kell csinálni, mint az elmúlt 20 évben tett. Némi (sok-sok idézőjel) koordináció, folyamatos, és rengeteg kérdésfeltétel, a vízió állandó életben tartása, megfestése, és szem előtt tartása. Tetves nagy meló, de mikor, ha nem most? Mert ha nem most, akkor sohamár….

8 Responses to Ha Zap eccer álmodik….

  1. ymus szerint:

    Szép álom. „Három napod van rá!” – na jó, egy hónapod… 🙂

  2. szabojoci szerint:

    Én már Mondtam, OK. 🙂

  3. Sir Artemon szerint:

    Igen, most jutott eszembe, miről is beszélgettünk, amikor jött a Fekete Lyuk Projekt gondolata. Bár, engem nem hívtál, de most döbbentem rá, hogy azért, mert a projekt lényege az volt, hogy kurvára rájöjj a fentiekre, és végre felhívj valakit, akit odatettél korábban a vonal végére. Ja, és azzal, hogy végre rájöttél, Neked mi a dolgod, és fény gyúlt végre a fejedben, a projektünk első fázisát ezennel sikeresnek könyvelhetjük! Ha piálnék, akkor most istenesen berúgnék ennek örömére. A projekt következő fázisának munkaértekezletét mielőbb meg kell ejtenünk most már.. Projektfelelősként egyébként le vagy sárgaföldig hordva, meeeert, mert.. Mert. Majd szóban. Most ünneplés van!

  4. szerint:

    Én gintonic-kal ünneplek. Különben hányan leszünk? Mondjuk mindegy, de tényleg csak okosok jöjjenek, mert hülyét már túl sokat láttam életemben. 🙂
    És ja, detényleg munkaértekezlet. Találjunk már ki valamit.(=Zap találjon ki valamit.)

  5. Zaphod szerint:

    Én nagyon remélem, hogy az összes hülyét kiszórtam az életemből, már csak a hozzám hasonló idióták maradtak bent. 😉
    Nem lehetne az, hogy én kitalálok valamit (már kitaláltam), és azt mások összerakják? 😀 Mindegy… Illetve nem mindegy, dolgozzunk!

    Amúgy mikor jövöl fel ebbe a kuplerájba?

    • szerint:

      Augusztusra gondoltam, de pillanatnyilag elég sűrű az élet. Szerintem szeptember eleje-közepe lesz az nagyjából, amikor úgy érzem, mennem kell. Majd nézzünk naptárat, hogy mégis kinek mikor jó..

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com