Ha Február 12 volt az emberi értelem ünnepe, akkor 13 a idióták világnapja – Zap a postán…

Ezen beszarsz….

Zap a postán járt pénteken. Megint. E sztorinak lefolyásaként, egy normális világban úgy kezdődik a hétfő, hogy belépsz a postára, a biztonsági őrt kapásból lefejeled, majd berúgod a postások tér-elválasztó ajtaját, kirántod a csomagkezelő ribanc alól a széket – ha nem puffan nagyot, akkor ráversz kettőt – , majd miután mindenki jól meg lett verve, az egész bandát összetereled, kitoloncolod az országból a gulágra, ötven évi kényszerjégvirágszedésre.

Nem emlékszem arra a sztorira, mikor ennyire dühös lettem volna valami miatt. Voltak húzós pillanataim az elmúlt években, de képes voltam ember módjára kezelni a sztorit, max. itt kurvaanyáztam, de jött egy nagy levegő, majd a megoldásra törekvés.

Azon beszélgettünk, hogy ami a világon MINDENHOL TÖKÉLETESEN MŰKÖDIK, az itt, ebben a rohadt tetves szarfészekben, rendeltetésszerűen összeomlik. Emlékszel?

Átutazik a világon egy csomagom. Több repülőn ült, mint én eddigi életemben. 10 ezer kilométereket, USA (Ohio, Columbus) volt a starthelye, majd Anglia, Belgium, és végül ez az izéé. Addig nem volt baj, míg ez egy FedEx-es kezében volt. Vagy egy tucat FedEx-es kezében. Vagy FedEx-es robotok, szállítószalagok kezében. Mind-mind PONTOSAN tudta, hogy hova kell jönnie a cuccnak. Megérkezett a szállító, és elérhetetlen voltam mobilon. Erre fogja, és leadja a postán. Eddig oké!

És akkor 2015.02.04-én, reggel nyolc óra, nyolc perckor indult csomagküldés precíz, pontos, pillanatokra megtervezett rendszere beleomlott egy kibaszott sötét fekete lyukba. Csak azért – bazdmeg – mert belépet a FedEx-es a MAGYAR posta egyik épületébe.

És mit csinál az, aki azt hiszi, hogy minden jól működik, mit már 100 éve működtetnek, na mit? Berohan a postára, hogy elhozza a csomagját, mi 17 perccel ezelőtt már egyszer 20 méter közelségbe jutott.

Mondom a picsának, hogy jött egy csomagom percekkel ezelőtt. majd odaadom a személyimet, ő ránéz, és hozza. Leteszi az asztalra. Majd ismét ránéz, és közli, hogy ő ezt nem adhatja ki, mivel a címzett nem beazonosítható (forr a vérem, miközben írom), és felolvassa a nevem úgy, hogy az ékezetes karakterek hiányoznak.

Mondanám, hogy elbasztam, mert nem gondoltam arra, hogy az amcsik nem kezelik a magyar ékezeteket, de (ebben a pillanatban csekkoltam) tavaly berendeltem cuccot az e-bay útján, ugyanezekkel a karakterekkel, és minden flottul működött, szóval joggal felejtettem el, hogy néhol még nem készültek fel a nagy magyarság világbekebelező rohamára.

Gyakorlatilag elakadt a szavam. Ez egy olyan, számomra szürreális pillanat volt, amivel hirtelen nem tudtam mit kezdeni. Mintha azt mondta volna, hogy akkor háromra a bolygó szétesik apró darabokra. 1…2…. Még az se jut eszedbe, hogy kiszaladj, mindezt élőben nézd, és ne egy ócska postán töltsd életed utolsó másodperceit. (Jut eszembe! Fargoban volt egy ilyen csomagkiadásos jelenet, csak nem emlékszem, hogy Billy Bob Thornton milyen szavakkal tett pontot a sztori végére)

Az az égzengetően bosszantó az egészben, hogy az én irányítószámom, és utcaszámom kombója nincs, sehol máshol nem létezik. Ilyen hosszú út egy van Budapesten, tehát ha csak annyit nézel, hogy házszám/irányítószám, és nincs mellette szöveg, akkor is nekem kell jönnie a csomagnak, senki másnak. Az az égzengetően bosszantó az egészben, hogy bementem, közöltem, jött egy futár ide, majd’ fél órával ezelőtt, kézbesíthetetlen csomagot hozott az államokból, és mekkora az esélye annak, hogy ne én legyek a címzett egy olyan postán, hová nem érkezik percenként az államokból csomag? Egyáltalában honnan tudnám én azt, hogy az államokból érkezett az utóbbi 30 percben egy kézbesíthetetlen csomag a postára, ha nem én vagyok a címzett????

Tudom e a szállítás azonosító számát? – kérdezte erre a ribanc. Mondom, honnan tudnám? A szállító csak annyit közölt, hogy nyugodtan menjek be személyivel, nem kell más (közben őt is hívtam, nem hitt a fülének…). Majd jött az ötlet, hogy írjak egy levelet, mit e-mail, vagy fax úton beküldök nekik (nekik, tehát ennek a postának), miben kérem a címmódosítást. És akkor majd válaszolnak… Be az autóba, haza, két szaftos levél (helyi posta + központi ügyfélszolgálat), majd meglett a szállítás visszaigazolásáról szóló e-mail, kinyomtat, és vissza a postára.

Közöltem, hogy elment a levél, viszont itt a megrendelő papír, leolvashatja az azonosító számokat. A következő mondattól gyakorlatilag sokkot kaptam, és ez még most is tart, szétbasz az ideg.

Nem nekem kell írni a címmódosításról, hanem a küldőnek, amúgy meg nem veheti át az engem igazoló papírokat, mert ezt beszélte meg a főnökével, ki csak legközelebb hétfő reggel lesz bent.

Ez a pillanat, mikor benyúlsz, és kitéped a torkát, majd vigyorogva nézed végig ahogy hörög, és közben azon röhögsz őrült sikolyokat hallatva, hogy megszabadítottad a világot egy aljas rohadt senkiházitól, ki valószínűleg élete legjobb napját éli, amiért szopathat egy ablak mögül, biztonsági őrrel, és kamerákkal védve.

Tehát, keressem meg a feladó, és/vagy szállító cég e-mail címét, majd fogalmazzak meg egy levelet arról, hogy bár a küldeményük országomba érkezése teljes sikerrel járt, de az hogy, hogy nem bekerült a magyar posta egyik épületébe, hol van egy idióta, kibe annyi logika nem szorult, mint egy lóba, és mivel én – az ő jogi értelmezése szerint – nem vagyok hivatott eljárni afölött, hogy észt verjek a csökött tudatába, legyenek már oly jók, írjanak egy helyesbítő levelet xy ribancnak arról, hogy a Kov?cs H?l?mp?ér J?zsef, az Kovács Hölömpér József, mert nem érti a szerencsétlen még akkor sem, ha ezen kívül nekem még van erről, illetve a küldemény nekem való címzéséről egy rakat bizonyítékom.

Következő forduló hétfő reggel, nagyjából negyed kilenc. Akkor bemegyek – addig folyamatosan baszni fog az ideg, szóval jelentős ordibálásra lehet felkészülni – elkapom a főnökét, és olyan hangnemben fogok beszélni a társulattal, amire egyáltalában nem leszek büszke a későbbiekben. És ha kiderül, hogy bónuszként a telefonszámom is szerepel a címzett részben (kéne, mert hogy hívott volna fel a szállító…), akkor még olyan mondatok is elhagyhatják fejemet, hogy „Költözz be a postára picsa, mert ha kijössz az utcára, akkor ott foglak várni!”