Ha….

… ezen a héten nem kapok gyomorfekélyt…

Jut eszembe, tudtad, hogy csak városi legenda az idegbajtól gyomorfekély?

… akkor egy bazi erős pasi vagyok én, bizony mondom!

Figyelj! Nekem most káromkodnom kell sok ember előtt, szóval csukd be a szemed, ha nem bírod!

%/!”!=)(=))()’§§§’!!+”+/ß$÷÷;>ł%!/+%!!!!!!!!!!!

Kész, le kell írnom!

Engem ma tulajdonképp megfenyegettek. Na most ezzel az a baj, hogy pont az ellenkező reakciót váltja ki belőlem, mint amire a fenyegetés létrejött. Lehet ez annak az oka, amilyen környezetben felnőttem, lehet ez genetikus, vagy nem tudom. Nemhogy gyűlölöm a fenyegetést, de mint egy (mondj egy kutyát….) akármilyen kutya, ráharapok, és nem tudom elengedni.

És a pláne az, hogy nem egyenrangú a küzdelem. Ezt kb. úgy lehet elképzelni, mintha egy csapat éhes cápa közé beugranék, és elkezdeném csattogtatni a fogam, miközben vergődök közöttük.  Talán egyet sikerül orrba harapni, de a kimenetele a cuccnak előre le van zsírozva.

Hihetetlen a szituáció, és rendesen szürreális. Olyan – mert nem tehetem meg, hogy leírjam – , mintha holnap téged kizsebelnének az utcán, majd a zsebes megfenyegetne, hogy feljelent, ha nem fizetsz neki még többet, mert megszúrta a körömágyát a zsebedben lévő lakáskulcs.

Te ilyenkor mit teszel? Mert hogy nekem elöntötte a szar az agyam, annyi bizonyos. És most épp azon tűnődök, hogy a zsebest a kocsi után köttessem lábbal előre, és végighúzzam az utcán, vagy mondjuk költségekbe verjem magam, hogy más tegye meg…