Annyira utálom ezt az országot, hogy ma reggeltől folyamatos hányingerrel küszködök. Mondhatnám, hogy csak azért vagyok itt, mert ez az egyetlen hely a bolygón, hol meg tudom értetni magam különösebb erőkifejtés nélkül, de ez is hazugság lenne, mert nem tudom ebben az országban sem megértetni magam. Hányok, érted?

Nem tudom hányszor írtam le eddig, hogy az, ami ebben az országban van, az a közhangulat, az a politikai / gazdasági helyzet kurvára nem a politikusokról szól, hanem az emberekről. Rólam, rólad, a szomszédról, meg aki mellett ülsz a buszon. Nem tudom hányszor kell szembesülnöm azzal, hogy kurváraokosvagyok. Ha nekem nem hiszel, akkor nézd meg a „Magyarország megvédi a rezsicsökkentést” nevezetű fórumot, illetve az oda sereglő emberek boldog reakcióit. Ezek ott, töktotál boldogan jöttek ki a teremből, miután meghallgatták Kósa mondanivalóját az ország küzdelméről. Ezek ott akkor is boldogok lettek volna, ha az ajtóban ott állnak azok, kik elvesztették a földjeiket, trafikjaikat, a rezsicsökkentés – ha már itt tartunk – következtében elvesztett munkahelyüket? Az ott lévők mosolyogtak, nevettek a kamerába. Akkor is nevettek volna, ha találkoznak a megszívatott emberekkel, majd tükröt tartanak eléjük, és közlik, „Te is meg vagy szopatva, csak olyan buta vagy, mint a segg!”? Tisztában vannak azzal, hogy az energiaszolgáltatókra kivetett extra adók (rezsicsökkentés nélkül) a legmagasabbak Európában? Tisztában vannak ezek azzal, hogy majd 3 tucat új adót vetett ki ez a kormány, lenyúlt 3ezer milliárdot, és ennek következtében az égvilágon semmi nem történt lassan négy éve? Az ország nem gyarapodott, az adósság nem lett kevesebb, a munkahely nem lett több, és a fű sem zöldebb. Ezek boldogok.

Itt van pl. a tegnapi sztorim. Mondom én naiv, hogy mégsem mindenki jókedvű, kőne némi mulatság ezen a környéken, hol az utóbbi évtizedekben kihalt minden. De tényleg minden. Néhány lepukkant kocsma, azt jóccakát. Volt három mozink, diszkók, klubok, mindenszar volt itt kölyök koromban. Minden eltűnt. A szomszédok már nem beszélgetnek egymással, halálosan idegen lett itt minden, és mindenki. Nem lehetett azt mondani, hogy elöregedett, mert egyrészt az öregségnek, az idő múlásának nem lehet egyenes következménye az, hogy otthon ülsz depresszióba takarózva, másrészt meg látok, szóval nem ütközöl minden sarkon elhagyott járókeretekbe.

Szóval, hozzunk ide életet. Stand-up comedy a megfejtés. Hazudnék, ha azt mondanám, nem fűztem hozzá üzleti érdeket. Hosszútávon. De hát hogy is ne, hiszen senki nem szarik az égből helyet, személyzetet, berendezést egy ilyen cuccnak. Majd. Egyszer. Valamikor. Ha már… Mindenki szinte önköltségen dolgozott a cuccon. Plakátok, jegyek, fuvardíj, fellépők. Jegyár 500 kemény forint, amiért kapnak három komédiást. Akik vért köptek, ugyanis bejött összesen 16 ember. Az életem egyik legnagyobb bukását életem át tegnap este, és az ilyeneket elég nehéz feldolgozni, mert nem tudod eldönteni, mivel szembesítsd magad. Vannak dolgok, amiket szarul csinálsz. Ez rendben van. Mindenkinek vannak dolgai, mit szarul csinálnál, tanul belőle, holnap másként, máshogy. De mit lehet szarul csinálni azon, hogy felkínálsz nevetést? Nem jut el elég emberhez? De, eljutott. Nem jók a komédiások? Fogalmad sincs, hiszen csak az előadás közben / végén állapíthatsz meg ilyet. Drága, és az embereknek nincs pénze? A Tescoban van ennél drágább kenyér, basszus. Utálnak? Lehet…

Vagy az emberekkel van a baj? A magyarral? Ebben a kibaszott demokráciában már nincs igény a szórakozásra? Csak a kibaszott rezsiharcra? Baszki! Komolyan mondom, halál komolyan, hogy „Kádár apánk korában” egy kibaszott jó világban éltünk. Sírósra röhögtük magunkat Hofin, majd éjszaka, kazettáról hallgattuk az autóban a L’art pour l’art őrületeit (még nem volt szja, baszki!), és… És mi történt? Elmúlt az igény is arra, hogy legyen egy jó pillanatod, vagy mi? Egy depressziós, görcsös, bűzös pocsolya lett ez az egész rohadt gödör, ahová behozott valami idióta Hun fasz, aki közben végigfosztogatta az ismert világ negyedét? Gecinagy hőst csináltunk belőle….

Bazdmeg, ha (kurva „ha” állandóan, ezt is gyűlölöm) nem kéne másra is figyelnem, holnap mindent eladnék a picsába, és ahogy átlépek bármelyik határon, azt is elfelejteném, hogy valaha ebben a kibaszott szánalmas országban éltem, ahol az emberek valami kibaszott istentől – vagy orbánviktoroktól – várják azt, hogy jobb legyen a világuk, de maguk egy tapodtat sem, de viszont az elmúlt 30 évben legalább három dolgot megtanultak: Sírni, irigykedni, és másokat hibáztatni saját sorsuk alakulása miatt.

Bónuszként itt egy levél, mit holnapra küldök egy másik magyar gyökérnek, ki HANGMESTER-Online Kft. –ként hirdeti magát a weben, és aki PONT ugyan olyan, mit az összes többi gyökér webshop-os ebben az országban, ami egy szar, hulladék ország!

T. HANGMESTER-Online Kft.

Az alábbi, 2014. január 20-án visszaigazolt rendelésemet a mai nappal visszamondom!

Az okom erre végtelenül egyszerű, ugyanis a 28 nappal ezelőtti rendelésemre, és kétszeri telefonos egyeztetésemre sem történt semmi érdemi reakció, azaz a megrendelt árú érkezéséről semmiféle tájékoztatást nem kaptam.

Úgy néz ki, hogy manapság, ebben az országban, az online kereskedelem annyira jól megy, hogy az én, 19 060 Ft-os megrendelésem annyira „aprópénz”, hogy nem érdemes vele foglalkozni. Úgy néz ki, hogy ebben az országban az online kereskedelem annyira felfutó ágban van, illetve annyira egyeduralkodó, hogy az e fajta kereskedelemről, ebben dolgozó emberek hanyagságáról, nemtörődömségéről, megbízhatatlanságáról szóló negatív vélemények nem rombolják a kereskedő hírnevét, forgalmát.

Ezúton is kívánok további sikeres munkát!

Üdvözlettel:

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com