Elütöttem egy patkányt. Most. Szerintem patkány volt. Vagy 30 centi hosszú, szürke, nagy farokkal, hosszúkás fejjel. Lehetett más? Hol egy biológus?

Átmentem rajta, és éreztem, basszus. Méghozzá mindenén, hisz 205ös gumikkal járok, tehát akkor valószínűleg mindenén átmentem.

Ez volt a harmadik gyilkosságom.

Az első egy fekete macska volt, ki az éjszaka közepén szinte berobbant az autó elé, majd – mivel olyan alacsonyan jártam, hogy egy cigis doboz nem fért be állítva a verda és az aszfalt közé – nemcsak halottam, de éreztem is, ahogy gördül a padlólemez, és az aszfalt között. Valószínűleg nem ez volt az utolsó élete, mert még láttam a visszapillantóból, ahogy iramodik tova.

A második egy nyúl. Igen, nyúl! Mert az idióta szomszédom úgy döntött, hogy baromi jól néznek ki a fehér, meg mindenféle színekben játszó nyulak a gyepen. Arra már nem gondolt a barom, hogy tán el kéne zárni őket, mikor nem bennük gyönyörködik, így hát az egyik beköltözött éjszakára az autó alá. Arra nem riadt a kis hülye, hogy beindítom az autót, majd pár perc múlva… Nah, olyan hangot soha ne hallj, ami kijön egy halálán lévő szőrpamacsból. Két napig csengett a fülemben a sírása.

Most meg egy patkány… tuti az volt…

7 Responses to Gyilok…

  1. Thiliell szerint:

    Gyújts egy gyertyát értük, és mondd vagy kérd azt, amiben hiszel, hogy könnyít a lelkiismereteden. Te voltál a végzetük, valami miatt Téged választottak gyilkosukul.

  2. Zaphod szerint:

    Uhhh….basszus, Thiliell!
    Ne borzold a szőrt a hátamon!
    Így is egymás után jöttek ma mindennemű elmúlással kapcsolatos dolgok…

  3. Thiliell szerint:

    Nekem is. Ez egy ilyen nap. De valami elmúlása, egy újnak ad helyet. Tudsz Te alázattal búcsúzni, tedd meg azokkal szemben is, akiket talán szégyellsz, hogy így megérintettek…

  4. Zaphod szerint:

    Búcsúztam ma a sulitól, egy patkány(???)tól, Tony Curtis is beállt a sorba, mentem haza este, és néztem az utcán az embereket, ahogy sétálnak, ahogy élnek, közben búcsúztam még pár dologtól… Sok volt ez mára.

    Újnak? Hhmm…

  5. Elizabetta szerint:

    Vidékre köll költözni. Már simán lefejezek egy betévedt egeret, olyan nyaktilós csapdával. Cuki, nem cuki, nincs helye a lakásban. Sőt: helyük, mert ezek csapatostul jönnek. Macska nem vált be, 3 is van, egyenként és csapatosan is behurcoltam őket, lefeküdtek a fűtőtest alá meg a fotelekbe és aludtak. A kinyírt egeret persze megették, de hogy ők hajkurásszák, na azt hogyan is várhatnám el? 🙂

  6. Thiliell szerint:

    @Elizabetta Az ölés szükségszerűsége természetes dolog. Éppen ezért lehet azt tisztelettel is csinálni. Ha tiszteled azt a lényt, aki betévedt a területedre, és nem tudod elkergetni sehogyan, és ezért meg kell ölnöd, akkor is csinálhatod kegyelettel és tisztelettel. Ez a lényeg. Azok a jószágok, amiket elütsz, nem voltak alkalmazkodóképesek ahhoz a közeghez, amiben éltek, és nem tanultak meg róla bizonyos dolgokat. Éppen ezért, nem is alkalmasak az életre. Így halál a jussuk a tanulási elakadásaik miatt. Az emberrel pontosan ugyanígy van.

  7. Elizabetta szerint:

    Tisztelem őket, ezért gyorsan és fájdalommentesen végzek velük. Az elsőnél persze kiborultam. Véletlenül kerekem elé tévedtet még nem gázoltam, de az rosszabb lehet. Életképtelenek? Hm. Ebben azt hiszem igazad van.@Thiliell

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com