Öt nap töprengés után bejöttem az irodába, és azt látom, hogy valamelyik kicseszett, dagadt fasz, eltörte a kedvenc székemet, miben most úgy ülök előredőlve, hogy lassan átfejelem a monitort. Kurvára nem erre készültem. Azt akartam írni, hogy a net azért jó, mert itt bárki lehetsz. Mondjuk akár egy magazin főszerkesztője is.
Erre mivan? Most elkezdek széket kalapálni magamnak…
