Mintha Ken Follett, Kaland Afganisztánban című könyvét olvastam volna. Piszok rég volt, de még mindig emlékszem a stílusra, és a történések kifejtésére. Amikor hallottam az interjút, mi vele készült, akkor jött a szokásos legyintés. Bár – bárkinek, bármi is a véleménye a pasiról – én rettentő mód tisztelem azért, amit eddig elért, mégiscsak legyint az ember gyermeke. Foglaljunk össze pár, a nemzetközi sajtóban megjelent hírt, kerekítsünk köré egy jó nagy összeesküvést, ezt ágyazzuk be egy krimibe, hol főhősöket, főhősnőket is megkreáltunk, és máris sikeres a koktél. Benyaltunk a csajoknak egy szerelmi történettel, benyaltunk a pasiknak egy légiós szuper pasival, az jóccakát, lehet venni a könyvet.

Gondolja ezt az ember gyermeke addig, míg bele nem fut pár apróságnak tűnő mondatba, mik megtörténtté, illetve legalábbis nagy részben megtörténtté, dokumentaristává változtatják, a kívülről egy Ken Follett könyv utánzatnak (jó utánzatnak) tűnő könyvet.

Apróság?
A könyv negyedénél, egy harmadánál olyan pontosan írja le a francia elnök érkezését, ahogy a reptérről beérkezve tök váratlan módon beesik a konvoj a szembejövő forgalomba (külső szemlélő számára megmagyarázhatatlanul), hogy csak írói túlzásnak véled. Vélnéd. Ha nem lettél volna tanúja, szereplője ennek. Olyan élethűen írja le a 90-es évek Budapestét, az orosz „megszállást”, az ezzel együtt járó balhékat (miben mondjuk neked is tűnt el ismerősöd), hogy fogod magad, és különböző részleteknél előveszed a hírarchívumot, és elkezdesz böngészni. Megpróbálod még mindig fikciónak kezelni az egészet, de hátul ott a tarkódban motoszkál valami, mi érthetővé tesz egy pár döntést a kormányod részéről, már tudod, hogy miért kell fenntartani milliárdokért a nevetségesnek tűnő magyar terrorelhárítókat, igazolva látszik az, hogy ha négyévente az urnákhoz lépsz, bízva a nagy büdös demokráciádban, akkor tényleg csak saját magad áltatod.

Ha minden sorát komolyan veszed, akkor briliáns könyv, ha minden ötödiket, akkor egy baromi jó regény.

Mondom ezt én, ki évek óta nem bír elővenni egy könyvet sem, mert kb. 20perc múlva talál magának valami fontos dolgot, mit el kell intézni, meg kell nézni, erre most ezt olyan szinten bedaráltam, hogy hajnalban csak azért tettem le, mert kiesett a noteszgép a kezemből, most meg azt látom, hogy besötétedett.

Frei Tamás, gratulálok! Bár nem ismerem az elmúlt 8-10 év ponyva irodalmát, de ez a könyv a régi nagyok mellé mindenféle kisebbségi komplexusok nélkül becsücsülhet.

Foly köv. A Bankárral.

Hol egy nyitva tartó könyvesbolt???

Tagged with →  

3 Responses to Frei Tamás – A Megmentő

  1. Sir Artemon szerint:

    Vicces, hogy a minap a tévébe menet a taxis ugyanezt a könyvet ajánlotta, immáron a bankárt fogva a kezében, mialatt rám várt. Kicsi ez az intraversumi infopult… 😀

    • Zaphod szerint:

      Kicsi hát!
      De mit kerestél te a tévében? 😀

      • Sir Artemon szerint:

        Tudom én, mit kerestem? Valaki küldött értem egy taxit, és odaszólt, üljek már be, akar kérdezni tőlem pár dolgot. Én meg beültem. Aztán kérdeztek pár dolgot. Utána meg haza hozott egy másik taxis.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com