Ken Follett innentől kezdve egy huszadrangú kis semmiség, ki 20 filléres ponyvákat karcol, mikkel a „műveihez”méltó, és rangú kiadóknál kalapol, de még ők sem…

Mi a 2015? Krimi. Társadalomkritika. Dokumentarista, Oknyomozó irodalom. Jóslat. Mindegyik, vagy csak egy, a szülőhelyen maradtak, élők, irányítók iránti csalódottság, hányinger szüleménye? Az első pillanatban magával ragad. Információk tömkelege, mi rákényszerít arra, hogy magad elé húzd a netet, utánanézz, olvass a témában, vizsgáld, hogy már az eleje jókora fikció, vagy valóban van valóságalapja a mondatoknak. Majd vissza a könyvhöz. Sötét. Sötét jelen. Belegondolsz a történetekbe, mik vagy veled, vagy ismerőseiddel, vagy füled hallatára zajlottak, zajlanak az országban, ebben az országban, és felteszed a kérdést. Valóban ennyire? Tényleg itt tartunk, vagy ez csak valami írói görcs, mi jó pár fényerővel exponálja alul a témát. A témát, mi úgy indul, hogy mi lett volna, ha? Majd a mi lett volna folytatódik. A sztori egy lehetséges múltból indul, s megérkezik a nem túl távoli jövőbe, ahol rádöbbent, hogy… ha a múlt egy bizonyos pillanatát megcsavarjuk, akkor sem változik semmi.

A szereplők cserélődnek, a nép nem. Előveszem az összes olyan írásom, mi a népről szól, akkor ugyanazok a gondolatok sejlenek fel, mi a 2015-ben megjelennek. Sötétebben? Vagy az is lehet, hogy valóságosabban? Ha a gondolataim tényleg csak a felszínt kapargatják erről az országról, a benne lakó 10 millió emberről, azok mentalitásáról, a butaságáról, szürreális vágyairól, mi ilyen mélyre sodort mindünket, kik ebben az országban maradtak, és a valóság sokkalta nyersebb, akkor nagy a baj. Tényleg nagy, mert innen nincs kiút. Nincs remény. Még halovány sem. Mert most akkor tényleg igaz az összes összeesküvés elmélet? Igaz, hogy annyit érsz, amennyit keresel? Lehetsz becsületes, tehetséges, dolgos, innovatív, felfedezhetsz, írhatsz, zenélhetsz, tehetsz bármit, ebből a mocsokból csak akkor tudsz emberként kiemelkedni, ha időben itt hagyod? Ha kimenekülsz, és csak egy levelet hagysz a dédunokáidnak, miben az áll, hogy ide csak turistaként, és akkor is rövid időre, aztán el innen, nehogy beszippantson az itteni mocsár. Amit nem a politikusok, nem az a 20-30 csúcsragadozó, nem a Csák Máték hoztak létre, hanem mi. Mi, magyarok. Kik azt hittük, hogy egy csapásra lehetünk Ausztria, vagy akár Ausztrália, nem kell hozzá más, csak előbb hinni a hangzatos szavakban, és akkor majd ők megcsinálják helyettünk, nekünk csak hátra kell dőlni, mert balsors, mi minket régen tép, most hozzanak ránk víg esztendőt, megvárjuk. Mert nekünk nem kell érte tenni…

Uuhhh…

Kívülről ilyenek lehetünk azoknak, kik figyelemmel kísérnek minket? Lusta, elrugaszkodott vágyakkal, nulla realitásérzékkel, az igazságos mátyáson felnőve, hamis történelmen, hamis múlton keseregve, mástól segítséget várva, másokat irigykedve figyelve, ellenségképeket rajzolva ülünk a fotelban rettegve, vagy rezignáltan, és várunk. A csodára. Hogy majd valaki jön, és tesz valamit.

Uuuhhh….. de mély.

A könyv viszont zseni. Egymás mellett futó szálak, időugrások, de minden egyszerre összeér, a végén ott vagy a pókháló közepében. A cselekmények precíz kidolgozásából süt a profizmus. Az odafigyelés. A tisztelet az olvasó iránt. Igen, lehet, hogy ez a legjobb gondolat. Érzed azt, hogy az író nem nagyképűen dobálja utánad a gondolatokat, aztán ha felveszed, akkor jó, ha nem akkor meg tök mindegy, hiszen kifizetted a könyvet. Kaland, árulás, brutalitás, néhol gyorsan pörgő események, szeretet, tisztelet, happy end…. Vagy mégsem? Honnan nézve? 2016? 20? 25?

Velünk mi lesz, kik itt maradtak? – tenném fel a kérdést, de nem jó, mert ezt hangoztatjuk, mióta leszálltunk a lóról.

Mi mit teszünk, hogy happy end legyen?

Tagged with →  

14 Responses to Frei Tamás – 2015

  1. szerint:

    Na, még a végén elolvasom. 🙂
    Happy end? Fogalmam sincs.

  2. Szőke Anna szerint:

    Köszönöm, én már elkezdtem olvasni, már a bevezető, is jónak tűnik. Remélhetőleg gyorsan a végére érek,mert nem lehet letenni. Így voltam az előzőkkel, még éjjel is olvastam. Köszönöm Kedves Tamás,ezúton kívánok sok sikert,hozzá jó egészséget,és boldog életet.Üdv:Ancsika

  3. Takacs Rozsa szerint:

    Az elozo ket konyvet is olvastam,ez volt a legjobb,nem lehet letenni.Gratulalok,es varjuk a kovetkezot.Takacs Rozsa

  4. Harmat Péter Pálné szerint:

    Mind a 3 könyvet elolvastam, nagyon jók. Nem tudtam letenni, de ha belegondolok, mi lesz ha megtörténik velünk, amit leírt. Várom a következő könyvét. Harmatné

  5. Sir Artemon szerint:

    Mielőtt ezt posztoltad, küldeni akartam két nappal korábban egy idézetet ebből a könyvből, és hogy kötelező, pláne Neked. A mobilom vidzont egy fos, és képtelen volt böngészőből bemásolni egy nagyobb kijelölt részt. Mire géphez jutottam bolna, megírtad. Maradjunk a gondolatolvasásnál. Egyre jobban megy Neked is.;-)

  6. Priegl Gergő szerint:

    Mind a 3 könyvet olvastam és szerintem az utolsó volt a legjobb. Hozzá tartozik, hogy én nagyon olvastam mér rég óta, de mikor tavaly véletlenül a kezembe került a Bankár és elkezdtem olvasni a könyvet, én aki addig nem szerettem olvasni nem tudtam letenni. Szóval egyszerűen zseniális lett a trilógia. És mint tudjuk már tavaly kellett volna megjelennie a harmadik könyvnek és én már nagyon vártam. Várom a folytatást és remélem az is olyan letehetetlen könyv lesz mind az eddigiek. André karaktere is nagyon jól ki van dolgozva. Én személy szerint megfilmesítve is szívesen megnézném, bár lehet, hogy úgy nem jönne át annyira.

    Szóval hajrá és gyorsan lássuk a következő könyvet!

  7. Oszetzky Gábor szerint:

    Hát bennem nagyon vegyes a fogadtatás! Nem tudom eldönteni, mit akar Frei Tamás.Mert hogy ez nem fiction, az (sajnos) biztos. Vagy üzen (onnan jobb helyről), vagy figyelmeztet, vagy tényt állapít meg. Mind háromnak rossz az optikája, mert kívül állónak érzem, mint Kocsis Zsoltit. Onnan könnyű telibe fikázni.
    Nem tudom elképzelni Frei Tamásról, hogy a saját nációját ennyire sötéten lássa, láttassa, ennyi buta, lusta, naiv, vagy dörzsölt, fifikás gengszterpofával azonosítsa a magyarságot. Mert nem is az!!!
    Ez a társadalomrajz csak rosszakról és még rosszabbakról szól; a miniszterelnöktől a legkisebb mellékszereplőig mindenki negatív, kivéve Calvi superman-t.
    Lehet, hogy naiv vagyok, de egyszerűen nem tartom hihetőnek mindazt, amit például a miniszterelnökről leír. Keveri saját feltételezéseit az aktuálpolitikával, és ezáltal azt a hitet ébreszti az olvasóban, mintha mindez igaz lenne, ő, a mindig jól értesült már csak tudja onnan, kedves balga, naiv olvasó. És ezért nem kezelhető fictionként a regény.
    Veszélyes terület ez: mi a célja, kedves Tamás? Ha mesélni akar, ne keverje bele az aktuálpolitikát, menjen át Grimmbe… Ha politikai céljai vannak, akkor jöjjön haza, mondja ki itthon, nem eszik meg érte, mert tudja, Kertész Imréből egy is sok.
    Frei Tamás rendkívül ügyes: annak idején, riporter korában a legjobb helyszíneket, témákat és partnereket sikerült megtalálnia; annak ellenére, hogy kérdező technikája, kérdés feltevései enyhén szólva, halványabbak voltak. De hozta a pénzt, igaz, “bármi áron”.
    Most, hogy az írásba fogott, megint bejönni látszik az üzleti eredmény, csak megint “bármi áron”. Mert megvesszük a regényét, de közben megtapostatunk magyarságunkban, személyiségünkben, öntudatunkban.
    Lehet, hogy jó írói fogás, de engem zavar: néha nem tudom, melyik idősíkban járok, ki az éppen aktuális miniszterelnök, akinek a nagypolitikai disznóságait sorolja, miközben megtörtént események aktualizálják a leírottakat. Zavaros!

    Szóval, én a negyedik könyvét biztosan nem veszem meg!

    • Sir Artemon szerint:

      Kettőt kérdeznék ehhez: 1. Ha a történelem ismétli önmagát, és politikai cselekedeteket ismétlődve látunk, ugyan mitől változna a kimenet? A dátumtól, egy másik névtől? Mitől? 2. Ha a tetteiről ismerszik meg az ember, nem mindegy, milyen jelzőket aggatunk rá? Maga mivel azonosítja a magyarságát? A hivatalos nemzetiségével? Mitől magyar a magyar? Ha tettekről beszélünk..

    • Lukacsi Csaba szerint:

      Én is olvastam mind a három könyvet de a harmadikkal kapcsolatban teljes mértékben egyet értek a Oszetzky Gábor véleményével. Az a legdurvább, hogy ezt a regényt is a hónalyszagú magyarok fogják megvásárolni,de úgy néz ki, hogy ez a nép csak a saját nemzetét megugatókat tudja értékelni. Engem mint ERDÉLYI MAGYART a legjobban a nemzeti autoimmun betegség aggaszt, amit sajnos a kortárs írók is ösztönöznek.

  8. Vass Katalin szerint:

    Tisztelt Frei Tamás, én Oszetzky Gábor kommentjével szinte teljesen egyetértek, bár nem ismerem őt. Több ismerősöm is olvasta a harmadik regényt is és bizony kiütötte a biztosítékot rendesen a legtöbbnél, mint nálam is – Ön már a pályaszéléről jómódban kintről bekiabálóként birkázza le a nemzet 90 %-át , még ha van is benne igazság ez Öntől valahogy már nem hiteles sajnos. Az óvodás sütögetős rész gyomorforgató – tudjuk a kemény bűnőzök mindent megtesznek, de ez a leírás túl részletesre és szinte betegesre sikeredett és ezzel a véleménnyel nem állok egyedül – meg a regény megjelenése körüli időhúzás – ha nem az életünket keverné a thrillerrel oda-vissza az egy dolog, de így – mindenesetre dől még ebből lé a mozivonalon is majd – gratulálok büszke lehet a sikerre megdolgozott érte

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com