Figyelj, akkor elég szar az életed, mikor az év végén belenézel a képeidbe és leesik az arcod, mert azt hiszed, hogy az, akkor, ott, bizony ebben az évben volt, mert azt jelenti, hogy kurvára nem élted meg, csak ott voltál, vagy közben kurvára nem értél arra koncentrálni, hogy élj… Picsába!

utazas2015

Ledaráltam autóval 4500km-t a környéken, és ezek egy részéről most esnek le az emlékek. Botrány!

Legyen mindenből három fotó – bár erre nem esküszöm meg – , szóval volt itt három ország, egy tüntetés, egy felvonulás, kiállítások, autóbuzéria, egy olyan eset, mikor arra koncentráltam, hogy én fotózok, meg egy olyan, amikor arra koncentráltam, hogy fotóznom kellene, de nincs rá idő, tehát ez egy képes, utazásos blog lesz kommentárral, vagy anélkül.

Volt itt tüntetés az Opera előtt, mindjárt az új év második napján. A közönség, és az időjárás egy hullámhosszon volt, mindkettő lanyha, de néha azért esett, mi a közönségről nem volt elmondható.

Mindjárt március is van, szóval jön a tavasz rügyeznek a fák, a csajokról kerül le a ruha, irány az AMTS, fogadjuk meg, hogy soha többé (mit úgysem tartunk be, mert jön a tavasz, és…)

Ugorjunk egy hónapot, és akkor München, BMW múzeum, naon sok kilométer, utálom a BMW-t, de fantasztikus volt.

Legyenek itt repülök, és még mindig tavasz. Bár nem egy esemény, de akkor már annyira szar voltam, hogy ha felemeltem a fényképezőgépet, akkor kifordult a kezemből az undortól, de ezen lépjünk túl, legyenek itt repülők.

Itt a május, és a májussal érkező WTCC futam, és a szokásos WTCC futammal érkező tucatképek, de hát ott is meg kellett jelenni, nah…

Június van, sűrűsödnek az események, eljön az a pillanat, amikor azt éjszakát nem azzal töltöd, hogy piásan dugsz a parkban, hanem autókat fotózol, eseményeken…

Jaja, a június hoz magával egy utat az osztrákokhoz, méghozzá egy trabiban, sátras buli, veterán múzeum, kaland volt, mit meg kellett élni!

Július, azaz essünk le Szigligetre, mert az egy jó hely, csak azok a szúnyogok… Nah, itt már egyszer volt kedvem a géphez nyúlni, és ő nem is annyira tiltakozott ez ellen. Közben át Pécsre, nagyon forróság, sok szóda, kevés bor, társaság tökéletes, csak az a rohanás…

Még júli közepén sem vagyunk, de itt a Pride, mit nagyon szeretek, mert olyan emberek jönnek ki, kikkel nagyjából ugyan olyan síkon mozgunk arról, hogy mi is az élet, a világmindenség, meg minden…

Még mindig júli, és a leendő keresztgyermekem, és ez meg kell osztani, mert fontos esemény lett az idén.

Megjött augusztus, családos, pár napos rohanás le a tengerhez, hol akkor kezdtünk lelazulni, mikor haza kellett jönni, de de ha ennyi sem lett volna….

Mindjárt itt is a november eleje, amúgy totál nem tudom, hogy mi történt augusztus és november között, csak valami rémlik, de abban nem vagyok biztos, de ugorjunk, mert jött a vonattemető, és ez egy kivételes cucc volt.

Az évvégét még megfejelte egy PhotoExpo, és ezzel szerintem fejezzük be a fotóalbumot, mert mondjuk még volt egy mikulásos felvonulás, de ott olyan szar képek születtek, hogy azt még egyszer nincs pofám kirakni.

Ez volt az év, kéremszépen, illetve az év azon szakasza, mikor Zap épp úton volt valamerre, ami nem volt munka, meg munka, meg munkához kapcsolódó munka.

Nem volt egyszerű. Leadni egy vállalkozás, előkészíteni egy alapítványt, összerakni két weblapot, venni egy autót, beindítani egy másik felújítását, és amikor nem ezeket csinálod, és nem úton vagy, akkor épp a gályán lógsz, 37 nappal többet, mint amennyit kellene. Néha azért be kellett rúgni, foglalkozni a barátokkal, párszor eldzsalni moziba, kiállításokra, vacsorázni, nem utolsó sorban ott a privát történelem, mihez semmi közöd, szóval fogalmam sincs, hogy miként jött így össze ez az év, csak azt tudom, hogy az úgy nem jó, ha erre úgy kell visszaemlékezni, hogy előveszed a fotókat…

Tagged with →  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com