Eskü, a tejes flakonra rá volt írva, hogy feb 23-ig. Eskü, volt valami utóíze, de elsiklottam a történet felett. Hajnali 3 felé lehet, és kösz, azt hiszem a szervezetem megküzdött a rohadékkal. Bár voltak érdekes pillanatok az elmúlt három órában, de nem is ez a lényeg, hanem….

Aki véletlenül lemaradt volna róla (mondjuk én is csak úgy du 5 környékén láttam a twitteren, hogy felrobbant a magyar web), akkor annak itt van a Magyar Narancs által készített interjú, Simicskával. Ha a Magyar Narancs eddig nem került be abba a jegyzetfüzetbe, mi az országunk történelmét jegyzi, és amiből majd dédunokáink ükunokái fognak tanulni, akkor ma (tegnap) beírták, mert ez az évtized interjúja. Itt valami nagyon fontos dolognak lehettünk szemtanúi, és ha Orbán helyébe lennék, akkor most kipárnáznék minden olyan utat, ahol Simicska megfordul az elkövetkezendő hetekben, mert ha ezzel a palival valami történik szánkózás közben….

Más, méghozzá a Birdman és Michael Keaton, de nem utolsó sorban Emma Stone.

Oké, akkor ezt a mozit felteszem arra a polcra, ahol olyanok vannak, mint pl. a Sunset Limited. Ezek olyan hatalmas filmek, hogy nekik kijár a külön polc. Azért nagyon különlegesek – amellett, hogy beletúrnak a való világ mélységeibe – , mert van egy ritmusuk. Amikor vége lett, azt gondoltam, hogy tulajdonképp egy jazz klubban ültem, két órán keresztül. A jazz az, amiről fogalmad sincs. Ülsz, és nem érted. Aztán felnősz….

De tényleg, egy pontról-pontra összerakott olyan mozi a Birdman, ahol a zenészek amellett, hogy benne vannak egy közös ritmusban, néha kilépnek előre, és egy olyat játszanak a sajátos stílusukban, hogy leteszed az arcod. Komolyan mondom, hogy ezekért a filmekért érdemes mozikat építeni.

Tagged with →  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com