A nő, akit szeretek, és esetünkben a lánya, ma este közölte, talán 23nap kínszenvedést követően láthatom. Illetve, ha jobban belegondolok, ezt így, ebben a formában nem is jelentette ki. Ha még jobban belegondolok, akkor annyit mondott, hogy látni fogom, és a következő héten egy napot nem dolgozik. De ez még jelentheti azt, hogy tényleg, valóban nem dolgozik, és ráér arra, hogy egy fényképet készítsen magáról, majd átküldje üzenet formában a telefonomra.
Mi, hogy én pesszimista?
Ugyan… mi okom lenne rá…
Drága Mama! Kétségeim vannak!
drága fiam, nekem is kétségeim vannak azt illetően, hogy kell-e nektek látni egymást egyelőre, jó-e az neked, hogy gyötröd magad a személyes találkozóval. várnod kéne, amíg csendesednek benned a hullámok és szelídebbek lesznek az érzelmeid vagy tán ki is hunynak (ne vedd le a fejemet, érted írom, nem ellened) és akár átalakulnak valamifél mély baráti szeretetté. (van ilyen, saját tapasztalat.) na, akkor kéne majd találkoznotok.
így nem fogsz lejönni róla soha, olyan, mint a drog. persze tudom, egyelőre nem is akarsz.