Na, ezeket a mondatokat gyűlölöm! Ha már úgy kezdődik valami, hogy “döntöttem, mától…” akkor ott valami el van baszva. Az baromi kényszeredett szagú. Mert eddig valószínűleg kurvára nem akartad, valami hátráltatott benne, mi tutiszáz, hogy a te hibád, kié is lehetne…

Reggel megjelent előttem a jövőm. Nem szembe jött, hanem a koffein és nikotinhiány jelentős csökkenése következtében látomásom keletkezett. A jövőmről annyit kell tudni, hogy bár roppant magányos lesz, de kompenzálom az egészet azzal, hogy végre ráébredek, milyen nyomot tudok hagyni az emberben úgy, hogy ha a végén egy hatalmas pukkanással eltávozom az örök vadászmezőkre, akkor az ezt követő 42 mp-ig még emlékezni fog rám az emberiség csekély százaléka. Itt jönne most a döntöttem, mától… kezdetű mondat, amivel ugyebár nem dobálódzunk össze-vissza.

Rájöttem, hogy két roppant felesleges dolog van az életemben. Az egyik a fodrász, a másik a borotválkozás. A hajamat már meg tudom rázni, a szakállamat még nem, de ami késik…

És most elkezdek dolgozni. Nagyon. A Hose, Chuck, 24 új részeihez ma már úgysem jön ki a fordítás, szóval reggelig más dolgom nem lévén, koptatom a klaviatúrát, és fogom a fejem, hogy már megint mibe kezdtem bele.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com