Baszki, tegnap este kilenckor már ágyban voltam, és most voltam képes arra, hogy kimásszak belőle. Itt gőzölög valami műkávé, a szomszéd korcs kutyája olyan éles hangon ugat a garázstetőn ugrándozó varjakra, hogy ha meg bírnék mozdulni, akkor biztos kinyírnám. Viszont nagyon érdekes kép volt, ahogy a madarak a tetőn valami furcsa, ugráló táncot lejtettek, a csőrükön megcsillant a fény, majd az a hat-nyolc madár összeszedve a tetőre rejtett kincseit, három irányba továbbrepült. Diókat gyűjtenek. És így közelről valami hatalmas, és veszélyes csőre van egy ilyen madárnak.

Tegnap az a feladatot kaptuk, hogy készítsünk egy fotót bármely térről. Legyen az külső helyszín, vagy egy épület, egy kávézó, vagy akár egy étterem konyhája. Szabadon választott volt. Természetesen utoljára maradtam, mert lövésem nem volt arról, hogy mit fényképezzek. Így hát benyögtem a nyugatit. Ugyan mi más olyan terünk van, a városban, hol az utóbbi 160 év összes építészeti stílusa megjelenik, nem is beszélve a társadalmi katyvaszról.

Innen már csak meríthet valamit az ember gyermeke.

Rég nem jártam gyalog a városban. A régen úgy imádott környezet mára annyira idegen lett, mintha egy másik bolygón járnék. Skála, pályaudvar, west end, a tér. Mindet bejártam. Lőttem a képeket, de semmi nem jutott eszembe. Végső kétségbeesésemben mondom beülök a mc donald’s szépséges éttermébe, és ott még lövök egy életmentőt, erre azt látom, hogy átalakult építési területté.

Én nem is tudom… minél több képet látok a társaimtól (volt néhány piszok jó), az nemhogy inspirálna, de valami elmondhatatlanul lehúz.

Vagytok tik sokan, kik láttok, kik érzelmeket tudtok megjeleníteni képeitek segítségével. Legyek én csak az, ki ezeket szereti, megveszi, kiteszi a falára, és bár elszontyolodik, hogy nem lehet köztetek, de jól van ez így. A cipész maradjon a kaptafánál.

A négyszáznegyvennyolcas évről annyit lehet elmondani, hogy Attila kurva keményen hódít meg területeket. Behódolnak neki a kazárok, és egészen a szerbiai Niš-ig terjeszti ki területeit.

Jaja… a nyilaiktól óvj meg minket isten, mert valószínűleg nem sok foglyot ejtettek.

15 Responses to Cselleng….

  1. Thiliell szerint:

    Azért nem sikerül, mert görcsölsz. Olyat akarsz fényképezni, amiket másoktól látsz, és nem azt, amit a saját szemeddel látsz. Elébb nézz, aztán láss, azaz kapcsolódj össze a látvánnyal, hagyd, hogy megmozdítson, érzéseket keltsen benned aztán mutasd meg a gépen keresztül másoknak is.
    Majd ha profi leszel, akkor majd csinálsz te is beállított halál-képeket, amivel manipulálhatsz majd másokat. 😛

  2. répa szerint:

    Jaj Zapika…Ilyenkor úgy fel tudnálak képelni. 🙂
    Lazulj el. Szerintem vidd el MINDENHOVÁ magaddal a gépedet. Melóba, boltba mindenhová. És amin megakad a szemed,legyen az bármilyen elenyészőnek és jelentéktelennek tűnő dolog, azt fotózd le.Így a későbbiekben majd egyre jobban rákapsz az ízére és bárhol meg fogod látni a lehetőséget. Gyakorlat teszi a mestert. 🙂

  3. sulemia szerint:

    az rossz amikor az emberben teljesítményhelyzetben feltör a kisebbségi érzés és ez lebénítja. nem azt mondom hogy beléd látok és ez van veled, csak úgy eszembe jutott.

  4. Cinke-gondolja szerint:

    … magadnak kell felismerni mi az, ami gátolja a látásod, miközben nézel… magadnak kell átrendezni úgy a hozzáállásod, viszonyulásod, hogy ezt az akadályt átugord/megkerüld/legyőzd -ha nem is végleg, de a fotózás idejére.
    -Hogy mit látunk meg, hogy hogyan tekintünk a Világra, azt erősen befolyásolja a hangulatunk is… Kérdeztem, hogy szoktál e zenét hallgatni fotózás közben… Amikor zene szól a fülembe a városban járva, utazva az egész külvilág, mintha csak valami klip lenne. A zene… annak hangulatának hatása alá kerül a hangulat.-

    persze ezt csak én vélem így… a lényeg, hogy magadnak kell felismerni a mértjeidet és a HOGYAN-okat, más mindegy mennyire láthat bármit is jobban, mindegy mennyi másban a jó-szándék feléd, mert a Te életed csak Te uralod……

    Cinke

  5. Vandál szerint:

    Zapi, basszus! Én már láttam jó néhány képedet, mocskosul nincs okod erre a faxnizásra! Azt meg, hogy nincs szemed meg fantáziád, nem fogadom el, mert amennyi hülye világtalannak te már weblapot hekkeltél, méghozzá nem is akármilyet, annyiból ezt már nem tagadhatod le…
    Menj vissza szépen a sínek közé és fotózd le a talpfák közül nyújtózkodó zöldséget…akár… Vagy bármi mást! Koncepcióval vagy anélkül meglesz, max. szánj rá egy pár órát… Csellengj ott és meglesz… 🙂

  6. Cinke-gondolja szerint:

    … Mi lenne, ha más is megnézné nem csak Te a képeket, amiket csináltál? Lehet annyira magasra tolod magadnak a lécet, hogy elfogultságodban nem látod, ami jó. Vandál, vagy valaki, akinek bízol az őszinte ítéletében és látásában, biztosan szívesen megnézné… Lehet annyira vársz valami nagyot, hogy átsiklasz a kincsek felett…

  7. répa szerint:

    Zapi, minden oké? :S Leszarom hogy oda nem lehet kommentelni, teszem ide..egy picit aggasztóra sikerült a bejegyzésed.

  8. Zaphod szerint:

    [répa]: Semmi gáz! Majd kialszom….

  9. Sir Artemon szerint:

    [Zaphod]: Így lenne ötösöm a lottón… Ha hallgatsz, akkor baj van. Nagy baj.

  10. Zapneszomorkodj szerint:

    Zapi…..

  11. Krisz szerint:

    Mindjárt bögök, de tényleg 🙁 utállak!

  12. szerint:

    Hadd szomorkodjon. Az nem ártalmas dolog. Anélkül nem lehet továbblépni.

  13. Cinke-gondolja szerint:

    [Zé]: nagyon igaz….

  14. Krisz szerint:

    Hát nem tudom. Már lassan egy éve szomorkodik és nincs továbblépés, javulás. Valami más terápia kellene 😉

  15. Zaphod szerint:

    Köszönöm a kommenteket.
    Ezzel a kibeszélő show lezárul, folytatás az ertéelen, vagy a tévékettőn.

    Nincs gáz, tényleg nincs. Egyszerűen blogot írok, és az adott, akkori pillanat rátelepszik erre. Mostanában úgy néz ki, hogy hangsúlyosabban. Ez van. Majd elcsitul, mint ahogy minden elcsitul egyszer…

    Zap

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com