Megint főoldalra basztatok? Mindig a legszarabbakat… hát nincs nektek érzéketek a jóhoz, ez már bizonyos…

Na mindegy (utálom ezt a mondatot!)…

Én egy híres neves társkeresőn – mi arról nevezetes, hogy roppant sokat hazudnak rajta, és iszonyat mályva, vagy rózsaszín, vagy valami hasonló, buzeráns színben pomázik – kezdtem el azzal foglalkozni, hogy….

Jut eszembe! Tudtad, hogy életem első, és egyben utolsó hangjátékát úgy 8évesen rendeztem, és örökítettem szalagra? Nem? Ugyemilyenjóhogyittvagyok? Már ezt is tudod. Volt a szomszédban két testvér… nem, egy testvér…. Nem! Szerintem agyrákom van… szóval, egy testvérpár, kikkel akkoriban össze voltunk nőve. A Csilla velem egyidős volt, a Miki meg sokkal kisebb, és mindig sírt, mert kihagytuk minden jóból. Nah, ekkoriban voltam én nagyon boldog (utoljára), és roppant kreatív (utoljára). Nem volt tv, vagy volt, de annyira nem érdekelt, volt viszont lego, meg bunkerépítés, meg bringa, meg edzés, meg sebkötözés, és hegesedés, közben már voltak könyvek, és rengeteg képregény. Ezek közül is a legkiemelkedőbb (Rejtő után) az Utazás a föld középpontja felé, mi rongyosra volt lapozva. És akkor volt magnó, és felvette a hangot, és bevillant, hogy itt van a nagy lehetőség, hogy használjuk ezt a roppant nagy technológiai újdonságot arra, hogy eljátsszuk kedvenc képregényünket. És felolvastuk, és imitáltuk a dinoszauruszok ordítását, az esőt, valami tepsit ütögetve a vihart, meg a dörgéseket, és a Miki meg néha sírt, mert hallgatnia kellett, de akkor ő is beleüvölthetett, és minden olyan jó volt, és minden annyira rendben.

…hol tartottam?

Jah, igen! Szóval, társkeresőn kezdtem el igazán azzal foglalkozni, hogy kihányjam mindannak a káosznak egy részét, mi a fejemben dúl. Mindez roppant sikeressé tett, de nem azért, mert én ezt jól csinálom, hanem az ember (főleg a magyar, mert azt ismerem) a szarban tud jól dagonyázni. Főleg a más szarában. Ezért vannak mónikasók, meg izaúrák, meg számtalan baromság, mit egy földönkívüli tátott szájjal nézne, majd beülne az űrhajójába, és hazarohantában kitenné még a bolygó elé a “Lezárt terület! Belépni tilos!” táblát. Nah, szóval nagyon ment az én mónikasóm, és sosem gondoltam volna, hogy máshol is elérhetem ugyanezt. Az mégiscsak egy olyan oldal volt, hol célzottan vadászott a közösség az ellenkező nemű áldozatokra. Aztán elkezdtem én írni. Aztán majdnem lett ebből karrier.

A majdnem egyébként olyan, mint a kifogás. A kifogás meg olyan, mint a segg. Mindenkinek van belőle…

Majd irány a blog.hu, de sosem gondoltam volna, hogy akár két ember is rám akad. Ezért fel is adtam a negyedik poszt után. Majd később felhagytam a társkeresővel (hosszútörténet), és lásd, most itt osztom az észt, és menőbb lett a blog minden…….

Te tudtad, hogy Zoe Bell játszik a Gamer nevezetű agyrohasztó moziban? Igaz, csak 12pm-et, mert utána szabályszerűen lerobbantják a fejét, de én csak most vettem észre, mikor rájöttem, hogy ma még nem kínoztam magam eléggé, így hát elkezdtem nézni. Azt sem tudod, hogy ki az a Zoe Bell, mi?

Hát a legtökösebb kaszkadőrcsaj, ki a világra csesztek, mióta mozi a mozi.

….megint elakadtam abban, hogy hájjal kenegessem magam. Szóval, fut a blog szekere, és ha jobban belemélyednénk a témába, akkor kiderülne, nem is Zap világa a szánalmas, nyavalygós, picsás, minden férfiatlan jelzővel ellátós, hanem ti vagytok nemnormálisak, hogy ezt el is olvassátok…

További jó mulatást!

Zap világa

16 Responses to Blogger önéletr….

  1. Thiliell szerint:

    Kevés pasas blogol. Kevés pasas blogol egyszerre picsogósan és egyszerre agresszíven. Van egy bája annak, ahogyan durva vagy, miközben érzelgősködsz. Mintha idegesítene az utóbbi, ezért az előbbivel igyekezed kompenzálni. Érzetre, nekem. Közben meg keresed az érzéketlenség nélküli keménységet, ami olyan, mint Jack a szamuráj a rajzfilmben. Vagy Fable kedvenc pasihősei, akik képesek ilyen indián rezzenéstelen fapofával kivágni a legrövidebb ámde legvelősebb vallomásokat az érzéseikről, mintha keresnéd “Bond, James Bond”-ot magadban, de egyszerűen Zaphod, a klón vagy, valaki verbális personája, aki megpróbál megszabadulni a szeméttől a fejében, hogy ráleljen alatta a lényegre.
    Nem sokat olvastam Tőled, de kezdetnek ilyennek látlak. de az is lehet, hogy mindezt csak rád projektálom. 😀

  2. Zaphod szerint:

    Az összes hősömet ismered? 😉

    Nem véletlen, hogy még mindig hurcolom a Zaphod nevet… Ennek jelentősége van, és az is jelentős lesz, mikor eldobom, mintha csak egy rossz álom lett volna az az időszak, mikor felvettem.

    Már nem kell, de nem tudok tőle megszabadulni. Egyenlőre…

  3. Rainmagic szerint:

    Ez annyira szép volt, hogy egy könnycsepp gördülne ki a szememből, ha nem lennék velejéig gonosz. 😀

  4. Thiliell szerint:

    @Zaphod Mondjuk, engem meglep, hogy közben Malvin az avatárod. 🙂
    Sokat tud segíteni, ha eszmecserét kezdeményezünk az igazi elidegenedéssel szemben. Ez mutatja, hogy valahogy mégis csak “egészséges” megoldást kerestél a bajodra.
    A régi bölcsek, és a kicsit archaikusabb kultúrák azt tartották, hogy egy krízis, mélypont – azon túl, hogy szükségszerű velejárója az életnek -, egy nagyon intenzív energetikai állapot, amelyben rengeteg változás lezajlódhat, és ennek révén remek lehetőséget ad a fejlődésre. A lélek alkímiai nigredója egy olyan állapot, amelynek kibírására sajnos nem nevel rá a kultúránk, és nagyon sokszor persona non grata-nak tartja azokat, megbélyegzi, vagy patologikussá nyilvánítja, csak mert a lélek sötét oldalán tartózkodik. De egy természetes közösségben az ilyen embernek megfelelő útmutatásokkal sokat tud segíteni a közösség, és a bölcsek és az öregek átlendítik őt a fejlődés irányába. ha kell útmutatással, ha kell azzal, hogy magára hagyják, ha kell nehéz beavatási szertartásokkal.
    A modern ember beavatási szertartásoktól megfosztott lénnyé vált, ezért választ alteregókat, és álneveket magának, amelyekben szélsőségesen kijátszhatja és megélheti azt, amit régen maszkokba öltözött isten-emberekként tettünk. Aztán, mikor a táncnak vége, az ember leveti isteni avatárját, és új tapasztalati minőségekkel gazdagodva lép bele az új napba.
    Neked egy időre Zaphod volt az Istened. És letáncoltad a táncát. Ha eljön az ideje, leteszed majd a maszkot is, vagy átalakítod azt az embert, aki a név mögött van. A szavaknak ebből a szempontból hatalmas ereje van, könnyen át tudnak alakítani bármit.
    De.
    Továbbra is tartom magamat ahhoz, hogy valójában arra vagy kíváncsi, ki vagy a szavakon túli, a Zaphod mögötti emberen túli mélységeidben.

  5. Zaphod szerint:

    @Rainmagic
    Én már alig várom, hogy megszülessen az a gyerek, basszus…
    😉

  6. Zaphod szerint:

    Te Thiliell!
    Azért ugye tisztában vagy azzal, hogy a mondataidhoz néha kéne egy tipi, sok fű, gomba, vagy egyéb tudatmódosító, kántáló zene, és félhomály? 😉

    Mondhatnám azt, hogy Marvin valami rejtelmes kettősséget jelent, és blablabla…. de a helyzet sokkal egyszerűbb. Nincs Zaphod avatar. Illetve nincs olyan, mi tetszene. 😉

  7. Rainmagic szerint:

    persze. Mert akkor meg a fényképezésére foglak kényszeríteni. 😛

  8. Thiliell szerint:

    @Zaphod Nekem megy fű, gomba, meg egyéb tudatmódosító nélkül is. 😛 Félhomályt azt szoktam csinálni. De csak az íze kedvéért. 😀

  9. Zaphod szerint:

    @Rainmagic
    5 csilló$-os órabérem van… csak mondom… 😉

  10. Zaphod szerint:

    @Thiliell
    Naagyon extrém… (és akkor finoman fejeztem ki magam…) 😉

  11. Thiliell szerint:

    Hmm, pedig még vissza is fogtam magamat, mert szégyellős vagyok idegenekkel szemben… 😀

  12. Krisz szerint:

    Rájöttem! Valójában skizomfrén vagy. Az írásban felváltva beszél a két fejed. És ez nem is csak szimbólikus 😛 Duurva 🙂

  13. Krisz szerint:

    -m. Elgépeltem

  14. Zaphod szerint:

    @Krisz
    Basszus! Mióta ismersz már?
    Ez most esett le??? 😉

  15. Krisz szerint:

    Eddig aszittem, művészi önkifejezés 😛

  16. Zaphod szerint:

    😀 Az….

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com