-Azt hittem, hogy…
-Mit, ugyan mit hittél, te seggfej?
-Nem is tudom. Azt hittem, hogy….
-Jajj, hagyd már. Mit játszod itt a szerencsétlent?
-Nem, szerencsétlen nem vagyok, meg nem is tudom, csak olyan jó belegondolni, hogy hiszek valamiben.
-Ugyan miben hiszel még?
-Hiszek abban, hogy ha a célom mellett elkötelezem magam, és ha megvan hozzá mindenem, főleg kitartásom, akkor elmozgatom a hegyeket is.
-Ahham… ugyan most milyen könyvet olvastál, hogy ilyen kurvára okos vagy?
-Végre egyszer hiszek. Most mit baszogatsz?
-Mert megérdemled. Ő sokkal durvább volt veled.
-Még itt az illata az orromban. De igen, sokkal durvább volt. Rámszámoltak egy párszor a meccs alatt.
-És? Miért nem futsz el, mint mindig?
-Nem lehet. Ez itt most vérre megy. Nem hátrálunk. Vagy nyerünk, vagy elküldjük a követet, ki majd ódákat zeng arról, hogy szánalmas életünket hősies tettel koronáztuk meg.
-Ez milyen szar duma… soha nem voltál Leonidasz, és nem is leszel. És különbenis, jó lenne, ha befejeznéd a filmes hasonlataidat, mert kezd totál unalmas lenni! Nincs saját gondolatod?
-Csak egy van. Hogy miként baszhattam el ennyire mindent, és miként tudom elfeledtetni rendbe hozni.
-Látsz esélyt rá? Elég optimista vagy, nem?
-Most, ebben a pillanatban a leghalványabbat, mit csak el lehet képzelni. Délután még láttam, holnap reggel is látni fogok. Most kászálódok fel még a ringben.
-Ütött, mint állat?
-Tulajdonképp az eddigi életem, szakmám, megtanított arra, hogy mindig, minden szituációban a legrosszabbal kezdjek el kalkulálni. Az úgy felkészíti az embert az ütésekre. Halványan ott a remény, de azt jobb elnyomni, mert hiú lehet… az a baj, hogy úgy érvelt, mint ahogy én tenném. Néha köpni-nyelni nem tudtam. És érzem, és tudom, hogy valahogy meg kéne mutatni, az érvelései nem egészek. De nem tudom hogyan, mert vannak helyzetek, mikor a szavak nem segítenek. Tényekre alapozva, nagyrészt hideg fejjel gondolkozott.
-Tudtad, hogy szembe fog állítani minden eddigi döntéseddel, nem?
-Igen. De nem bírtam eléggé felkészülni. Főleg arra, hogy választás elé állítja magát. És ha ez még rosszabb, mint a ma esténk, akkor jobb is, ha egy nagy durranás közepette elfüstölök.
-Feladod?
-Nem, ameddig talpon vagyok, addig fogok harcolni, mert muszáj. Most kell! Csak ne görcsölne az összes szervem…
