Az van, hogy….
Tegnap is írni akartam egy porsztot, de a felénél felbaszták az agyam, ma kettőt, és a felbaszásból kezd trend kialakulni.
Szóval, nincs poszt. Majd lesz, ha épp nem olyan emberekkel leszek körülvéve, kiket ha bevágnánk az épp kitörésben lévő izlandi vulkánba, akkor jóízűen röhögve be lehetne rúgni, matrózdalok keservesen hamis éneklése közepette.
Egy kurva matrózdalt sem tudok. Még…
Én ma ilyen állapotban voltam: „Oké, leálltam a kocsival.. Üvöltetem a zenét. Ha reggelig nem érnék haza, (…) után küldjetek ki a zsarukat értem. Köszi.
(…) Most már üvöltök én is. A Holdra vonyítok. Ez biztos az a farkas, amelyiket ősi Dakota szokás szerint nem kéne etetni.
(…)Elindultam. Csak egyben érjek haza… (…) Rohadt nagy baleset mellett jöttem el. Ha nem állok le üvölteni, most ott lennék a kocsik alatt én is… Csak egyben érjek haza! (…) ” „Az érzelmi elfojtás betegséghez vezet.. ”
Csak jelezném, hogy a méltatlan áldozat csak feldühíti a vulkán szellemét…
Wazz, hát ez az! Az áldozat méltatlan volt..