Tegnap este ott tartottam, hogy már nem voltam képes eldönteni, sírjak, avagy nevessek, esetleg mély depresszióba essek, vagy összecsomagoljak, és álnéven, egy eleddig ismeretlen világban éljem le a hátralévő életem, szakítva mindennel, mi eddig a jelen rögömhöz kötött.

Az hogyvanhogy, van néked egy idióta családtagod – most mit nézel, minden családban van legalább egy idióta, max. eddig nem derült ki – , ki rettentő rossz döntéseket hozott az utóbbi 4-5 évben, és ez még akkor nem is baj, ha ezzel saját magát cumiztatja, de mint családtag – ezért jó a család, wazzeg – húzza magával a többieket, és amikor úgy döntesz – nem önszántadból, hanem komoly muszájból – , hogy akkor tervezel, osztasz-szorzasz, az egész világot felforgatod, majd feketén-fehéren megszülöd egy hónap alatt a megmentésének, és amúgy az egész család megmentésének tervét, mire kénytelen-kelletlen, az ő írásos, nomeg szóbeli beleegyezése szükségeltetik, akkor ő fogja magát, azt jól megmondja, hogy az nem jó, de ő most megmondja hogyan kell jól csinálni. És csakúgy.

Heeee?????

Egy normális ember, egy normális világban ekkor bőven elkussol. Nem? De!

És még mindig nem baszhatod rá az ajtót örökre, majd 10 perc alatt kitörölve elmédből, hogy valaha is közöd volt hozzá, mert van mellette egy másik családtagod, ki pont annyira fontos, mint amennyire egy családtag fontos lehet.

Konklúzió:
Bassszkiiii!

Konklúzió 2:
22-es csapdája az életem.

Konklúzió 3:
Valakit fel kell fogadnom, hogy amint meglátja rajtam a gének átöröklésének jeleit, azon nyomban puffantson fejbe, majd ásson el.

5 Responses to Az hogyvanhogy……

  1. szerint:

    A 3. pontban vállaltakat, szerény díjazás fejében, szívesen elvállalom. 😉

  2. szerint:

    vállaltakat=leírtakat

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com