Kész, most bár bizonyos, hogy nekem gyors halálom lesz (vagy kínkeservesen hosszú, ordításokkal, üvöltésekkel, és fájdalommal teli, könyörögve a halálért, de ezt most dobjuk.).

Két napja a szecskában közel fagypont környékén grasszáltam egy darab törülközőben a vállamon, mezítláb, tegnap este pedig a egy késő estig tartó billiárddal összekötött húzós ivászat után elmentünk fagyizni (egyesek szerint mekfríízezni, de ezt legalább ketten cáfoltuk), majd e közben berendeltünk egy akkora méretű pizzát, hogy az ajtón alig fért ki, és ezt, illetve ennek kétharmadát megettük az utcán. Aki közelebbről ismer, az tudja, hogy utálom a télikabátot, kesztyűt csak bringához veszek fel, sál, sapka meg utoljára gyermekként volt hordható nálam, a szülői szigor eredményeképp.

És még mindig nem görcsölök az ágyban 40fokos lázzal….

A kávé, a cigi, meg a nemalvás a hosszú élet titka? Hhhüüümmm….

Ha valaki esetleg megkérdezné, hogy miért nem nősültem meg, akkor a tegnap este a legjobb érvem erre, mi úgy szól nemes egyszerűséggel:

Tegnap három elvált pasival töltöttem az éjszakát, baszik!

Már a nyolcvanas évek végén lehetett hallani az elátkozott korosztályról, minek mi voltunk jeles képviselői. Mi voltunk a rendszerváltás gyermekei, az utolsók között tanították nekünk kötelezően az oroszt, a mi időnkben kezdett ciki lenni az országban a szakmunkás bizonyítvány, mi csapongtunk a cocializmus jómunkásember képe, és a kapitalista, öltönyös, pénzcsinálós, üzletemberes álomvilága között. Jó részünk sittre került, vagy belei is döglött a sok csapongásba. Azért nem vagyok hajlandó elmenni semmiféle osztálytalálkozóra, mert megrémít az, hogy mit tett velünk a világunk. mivé lettünk, miközben kerestük a világunkban a helyünk. Elképesztően beleöregedtünk abba, hogy a saját sorsunkon sírunk.

Három elvált pasi, meg én, erősen ittas állapotban végignéz a billiárdterem több tucat asztalánál lebzselő gyerekeken, előjönnek a régi sztorik, röhögjünk egymás, és saját hülyeségeinken, csorgó nyállal nézzük a feszes seggű tiniket, felvetjük, hogy miként állhatnak össze olyan palikkal, kikkel csókcsatákat váltanak, megpróbálunk fejben sorsokat megfejteni, és tulajdonképp ki nem mondva, de irigykedve nézzük, ahogy húznak tovább bulizni, mert nekik az a pár óra billiárd csak bemelegítés volt az estéhez. Nekünk már nem ilyen az életünk, nekünk már csak sztorijaink vannak. Jó sztorik, de hiába, minket már legyőz az az éjszaka, mi a mai kissrácokat, kiscsajokat épp beindítja.
Az utunk másfelé kanyarodik. Nem biztos, hogy fontosabb, kalandosabb, okosabb, bölcsebb. Egyszerűen csak más.

Sajnáljuk? Ohh, hogyne! Tudnánk újra tini lendülettel belevágni az életbe? Ohh, dehogy! Tiniként még minden új, minden kalandos. Nekünk már nem tud újat mutatni a világ.

Namost ez nem egy olyan poszt, miben az író valamit elsirat. Csak gondolatok két kávé között, miközben a francnak sincs kedve kikelni az ágyból.

Facebook Twitter Tumblr

18 Responses to Az év végső szösszenete…

  1. Sir Artemon szerint:

    Van számotokra egy csoportom, ahol tapasztalhatnátok újat, és itt nem rekedne le az élet. 😛 Ezt veheted ajánlatnak is.

    • Krisz szerint:

      Anoním Kiégett Pasik Gyülekezete? Helló, Béla vagyok… már öt hónapja reménytelen. 😀

      • Sir Artemon szerint:

        😀 😀 Ez azért annál izgalmasabb volna… 😉
        Sajni ide nem írhatok részleteket…

        • Krisz szerint:

          És máshova? 😉

          • Sir Artemon szerint:

            Mialben átküldöm majd Neked, ha érdekel. 😉

            • Krisz szerint:

              Arra gondoltam, hogy lehetne blogbejegyzés a honlapodon 😉 De keressük egymást emailben, ha nagyon nem publikus.

              • Sir Artemon szerint:

                Ö, majd leblogolom az offocal honlapomon, mert azzal nagyon tartozom, de nem tudom, mikor jutok el addig. Mailben hamarabb tudok.

                • Krisz szerint:

                  Tudtam én, hogy érzékeny pontra (itt: lemaradásra) tapintottam 😀

                • Sir Artemon szerint:

                  Krisz, mert van egy beépített embered. 😛
                  Amúgy nem tudom, hogyan maradtak le az i-betűk, de officialt akartam írni…

  2. szerint:

    Áááááugyan! Ennyire azért még te sem sajnálhatod magad! 😀 😀 😀

  3. petike14 szerint:

    a Hjciról és a Wzról tudok, de ki volt a harmadik ???
    Ja és a Papa elment végül 🙂

  4. petike14 szerint:

    …én ezt az escort klubos meghívást elfogadnám ha te tennék én…szerintem rádfér (de csak ha valóban eszkort és nem vmi baltás-gyilokos szekta) 😀

    • Sir Artemon szerint:

      Csak férfiaknak, szigorúan nőmentesen. Kivéve engem, mert ugye, én vezetem a csoportot, de én nem vagyok nő, funkcionális értelemben. 😉 És sajna Zapot nem tudom kiterápiázni a nyűgjéből, mert rokont, barátot, szerelmet nem lehet, de a barátaira ráférne…

    • Zaphod szerint:

      Jó pár percig eltartott, míg rájöttem, hogy mi ez az „escort klubos meghívás”… 😀 Maaarha….. 😀

      Inkább aztat bökjed ki, hogy mikor lesz idén a Velodrome-ban Old timer show! Most legyél okos, wazzeg!

  5. Hajczy szerint:

    Na de az elváltak miatt kérek ki minden hasonló feltételezést. (a 3-ból, az egyik) Különben is, olvassa a blogot a b.nőm is. 😀
    A fagyi a te ötleted volt Zaphod. Wazoo-é a pizza, enyém a csavargás lett volna, de nem jöttetek, mert hiányzik belőletek a fiatalos lendület, és az ifjú szív. De majd kaptok kedves ismerősömtől, Dr. Frankeinsteinitől. 😀

    • Hajczy szerint:

      Peti……Papa nem csöppent közénk….Dömével pöcköltük a gömböket a posztón…
      😀

    • Zaphod szerint:

      Jah…. fiatalos lendület…. Pppfff…
      Azért azt megnéztem volna wazzeg, hogy amit beléptél a lakás ajtaján, hányadik másodpercben hanyatlottál, és ájultál el. Én 14 másodpercre fogadok. A te fiatalos lendületeddel… 😀

Leave a Reply to KriszCancel reply

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com