Embereket. És ha már úgy többször is felmerül, és mondjuk már az elsőtől padlót fogtam, a másodiktól meg már hülyét kaptam, így az ember gyermeke csak elkezd önvizsgálódni, hisz többek között ez különbözteti őt egy galápagosi tengeri leguántól, mármint az önvizsgálat tulajdonsága.

Vegyük például Bélát. Béla jó ember. Nem dobálja kaviccsal a repülőt, és nem rágja le a kúpcserepet a tetőről, szóval emberileg teljes mértékben rendben van, valószínűleg hasznos tagja társadalmunknak. Csak nem ott, azon a munkahelyen, azon feladatkörben, ahol éppen leledzik. Béla pozíciójában egy segg. Egy „majd csak lesz valami” típusú pali, ki valószínűleg rosszkor van rossz helyen, és ezt a tényállást az összes létező cselekedete szemlélteti a halandókkal.

Amikor egy megbeszélést követően érdeklődnek nálam, hogy Béla ezen részt vett é, akkor a vállvonásomat azon gondolattal tetéztem, hogy akkor sem változott volna semmi, ha Béla épp nem ott van, hanem Tádzsikisztánba tart rolleren, mivel egy segg. Tehát, csak létszámot növelt. Erre megkapom, hogy „Miért bántod?”

Ilyen heteim vannak! A minap próbáltam ezt úszással levezetni, de nem jött össze.

Én vagyok a nagy bántó szellem, ki pár hete ráharapott egy kukacos meggyre, és ezen feldühödve átállt az erő sötét oldalára, majd gondolatokat kifejtő mondatokkal bánt. Ezzel az a gáz, hogy már egyre kevesebbet beszélgetek. Nem mintha eddig cserfes lettem volna, de lassan eljutok arra a pontra, hogy elvonulásom egy kibaszott sziklabarlangba az örökkévalóságig, és azon életmód természetes velejáróiból már lassacskán maga a helyszín kezd hiányozni, a lista többi része pipálódik ki, amin elsők között az emberi kommunikáció leledzik.

Nagyon közel állok ahhoz (kb. egy lökésnyire), hogy veszek egy Sony PlayStation 4-et, egy raklap kólát chipsszel, megnézem hány méterre tudok eldobni egy iPhone-t, belevágok egy csavarhúzót az eddigi életem adatmentő tárába, formázok egyet a noteszgépen, és viszlát világ! Váljunk el békésen egymástól. Én nem fogok senkit bántani, nem is lesz, ki okot adna rá, vagy fordítva…

Azt mondtam tavaly, hogy ez az év változást fog hozni az életemben. Nah, ilyen irányra még én sem voltam felkészülve.

One Response to Az elmúlt napokban többször is felmerült az a gondolat, hogy bántok…

  1. Iza szerint:

    Ugyan. Szombaton nem úgy festettél, mint aki chipses zacskóval egy PlayStation 4 előtt tölti az életét. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com