Ül. Ül, és vár. Van pár nyugis perc. Fülében két pali tárgyal valami autós témát, kezében egy Pesti Est. Lapozgat. Csak úgy lapozgat, mert félhomály, 4-es betűméret. Nem hajol rá az újságra, feláldozza az kényelem oltárán a lap gondolatait. Lapozgat. Nézi a képeket. Igen, van pár nyugis perc. Megérdemli. Egy éves előkészületet követően, hetek óta nem alvás, tervek, folyamatok, elgondoltak átdolgozása, váratlanok várhatóvá tétele, küzdelem a szkeptikusok, cinikusok, irigyek, igazi magyarok ellen. Hosszú volt. Lassan már csak a korrektúra van hátra. A helytelent helyesre javítani, vesszőket kitenni, fontosat kiemelni, pofát adni a pofátlannak. Aprólékos, de unalmas, nyűgös, rutinszerű lesz az élet. Most ülni van idő. Hallgatni a fülesben az infókat egy teljesen más világ, teljesen más gondolatairól, kint ülni az életben hosszú hetek óta először, és csak várni. Nyugiban. Nem hajt semmi. Minden kikapcsol. Nincs nyomás, stressz, kialvatlanság, liternyi kávé, meg kell oldani, most, rögtön, csináljuk már, ez nem jó, ezt én basztam el, ezt ti, hogy írjuk le, hogy leírjuk, keresd, írd át, csináljuk másképp, mit tenne a, mit fog erre tenni, most magyarázom tizenkettedszer, te vagy az ötödik, akivel átvesszük. Csak ülni kell, és várni, miközben itt zsibong a világ pár centire úgy, hogy a világnak lövése sincs arról, hogy alig egy tucat ember, az elmúlt hosszú hetekben mit tett, mit hozott létre.

Létrehozni. A létrehozás egy fantasztikus élmény. Annak a végén nem számít a befektetett idő, pénz, harc. Létrehozni valami olyat, amilyen nincs sehol máshol. Egy fehér papírlapból egyszer csak lesz egy valami. Talán élni is fog úgy egy évtizedig. Az emberek mindennapjainak részévé válik. Irányít, dolgozik a háttérben úgy, hogy akik használják, bele sem látnak a mélységeibe, nem is tudják, hogy mennyire komoly, mennyire intelligens, mennyi  energia, ember, kitartás, innováció kellett a létrehozásához. Ha egy olyan valamit szeretnél létrehozni, amit emberek használnak, akkor pont annyira fontos a valami működésének ismerete, mint az embereké, kik használni fogják.

Egyensúly. Egyensúlyt kell teremteni a kiszámítható gép, és a kiszámíthatatlan, cselekvését csak nagyjából megjósolható ember között. Az egyensúly boldogságot teremt. Mindenhol. Viszont nagyon nehéz feladat. Nehezebb, mint a kidolgozott egyenleteimet gépi nyelvre íratni. Mindegy. Most ülni kell. Lazán, hátradőlve, nyugisan. Közben itt a világ, és még mindig zsong, forog, nyüzsög, él.

És akkor a világ behatol. Odajön egy alig 16 éves kiscsaj személyében, belelapoz a kezedben lévő Pesti Estbe, majd az utolsó lap sarkát letépi. Elmegy. Vigyorogsz, miközben csóválód a fejed. A világ nem a programozásról, gépek működéséről, rendszerek rendszerezéséről, éjjel-nappali munkáról, stresszről, feszültségről, pénzről, hatalomról, játszmákról, belső politikai harcokról szól, hanem például a 16 éves kiscsajokról, kik spontán odajönnek, és letépnek az újságodból egy darabot.

Ébresztőőőőő!!!

One Response to A(z) 53. üzenet fogadása a 148 közül…

  1. szerint:

    Nem haltál meg. Ez jó. 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com