És akkor egyedül ülsz az autóban, és a Hegyalján nincs senki, és jön az Erzsébet hídi “S” kanyar, amibe bele lehet esni, és a sebességedet csak a futómű, meg a gumik korlátozzák, akkor mondjuk nem olyan rossz. De amikor belenézel a visszapillantóba, és azt látod, hogy egy márkatársad ugyan ezt csinálta, szorosan a seggedben, majd megelőz azért, hogy odaköszönjön, akkor megint rájössz, hogy soha nem választanál más típust, és ciki új autóval járni. Meg más típussal is. Tök ciki…. Majd beállsz jókora hangzavarral a benzinkúthoz, ahol ott fetreng két gyerek a szutyok béemvje mellett, amiben dübörög a zene, és te tök közönyösen sétálsz el mellettük, épp csak meg nem húzva a dukkót a slusszkulccsal, majd távozván, mellettük elkanyarodva nyomsz egy kövéret,s ők csak néznek. Gyerekek… a vasatokból sosem fog ilyen hang kijönni…

Néha jó gyereknek lenni, nah…

Ps: Mivel kiszúrtam, hogy ezt a blogot a fővárosi bíróságról is olvassák, így hát szeretném kategorikusan kijelenteni, hogy az itt leírt gondolatok csak a szerző fantazmagóriái, és mindenféle feltételezett egyezés a valósággal, csak a képzelet csúf játéka, mi az olvasót kínozza.

Viszont volt ismerős, ki bírónő. Asszem Katának hívták, és veszett jó bőr volt. Ismered?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com