After Earth az a Will Smith film, mit Uwe Boll, vagy az Asylum mélységeibe húztak le a kritikusok, minden szinten. A minden szintet értsd, ahogy írom, mert én speciel – a film megnézését követően – pozitív kritikát egyáltalán nem találtam. Minden tollat ragadott „naccerűség” (magyarok között talán kivétel volt az Aeonflux) vért hányt a filmmel kapcsolatban.

Idén bemutatták, és kategóriákkal jobbra értékelték az Olympus Has Fallen című mocskot, mi 6,5 ponttal fut az IMDb-n, a filmről annyit, hogy a 10. perc környékén sikítva kapcsoltam ki, majd megittam egy kávét, elszívtam két cigit – ezt követően már bírtam röhögni – , majd megint elindítottam, hogy hátha, de nem, erre beletekertem, de még mindig nem múlt el a borzalom, erre elkezdtem hinni a szememnek, hogy ezt valaki tényleg, valóban, komolyan gondolta, hogy filmvászonra viszi, majd kikapcsoltam, és kidobtam a szemétbe.

Ülsz, és nézel ki a fejedből, mert nem érted, hogy mi van. Tulajdonképp sosem nem is értetted a kritikusokat. Réz volt az egyetlen a filmelemzős magyar életedben, kit örömmel, boldogan hallgattál, ha elkezdett mesélni egy filmről, mert valami roppant kivételes érzékkel ültette ez ember jelenébe, múltjába, jövőébe a mozit, rámutatott a mondanivalóra, arra a pluszra, mi miatt az ember beteszi a lábát a terembe, és talán ő az egyetlen filmmesélő, ki képes lenne pár mondattal rávenni bármilyen mozi megnézésére.

Szóval, nem értem. Mondhatnám cinikusan azt, hogy a 10millió filmrendező országa lettünk (ha már csinálni nem tudunk…), de ez csak akkor állná meg a helyét, ha ezt a mozit nem csak itthon döngölték volna a földbe.

Az elmúlt majd’ két évben bemutatott filmek közül (2012-13) az IMDb Top 250-es listájában összesen 3 film szerepel. Abból mindhárom, 2012-es. Mi történt a világban? Valóban rossz, vagy középszerű az összes? Vagy az ember gyermeke megállíthatatlanul veszti el érzékeit? Már tényleg nem lát, érez, csak keres valamit, valami….izéét, valami olyat, mit csak agyonhangoztatott jelzőkkel képes kiokádni magából, de ha definiálni kellene keresésének tárgyát, akkor elhúzódna egy „ne kötözködj, anyád”dal? Heellóóóóó….

Pedig idén ott volt eddig a Gengszterosztag, Zero Dark Thirty, Megtört város, Született gengszterek, Mellékhatások , Óz, a hatalmas , Bosszútól fűtve, Upside Down (nemtoommagyarul, de uuhhh…), A hallgatás szabálya, A 42-es, Feledés, Vasember 3, A nagy Gatsby (most néztem, állat!!!) , Star Trek – Sötétségben (Benedict Cumberbatch egy filmes isten), Szemfényvesztők (yess…yess…yesss…). Semmi? Egy sem volt húúbazdmeg? Na nemááá…

Ha rákeresel, hogy kritika, meg After Earth, akkor az alábbi írásokból válogathatsz, nagy hírtelen. Valószínűleg egyiknek sem szakmája, élete a film, a filmgyártás, de meghatározók a mai, rohanó világban, mert szinte sosem lapozol 3 oldalnál többet a google találati listájában, így rohanó emberként őket olvasod, és így nagy felelősségük van a köz véleményformásában. Lássuk:

Kritikamánia
[…]film elvárja, hogy legyünk tisztában néhány dologgal.. amivel egyáltalán nem vagyunk tisztában. Erre jó példa az amikor repül az űrhajó. A mintaapánk pedig berontva a pilótafülkében valami energiamezőről beszél ami megnőtt.. Mi, a mezei szemlélő azt se tudjuk mi az. Nem tudjuk jó e vagy rossz… de megnőtt … eltelik 1 perc mire fel tudjuk dolgozni, hogy az ami ott történik nem a legjobb…de,[…]

Aeonflux
[…]Kár, hogy a Will Smith által megálmodott, aztán családi vállalkozássá alakított (még anyut is sikerült beültetni az egyik produceri székbe) sztorit elfelejtették megírni, amely Shyamalanra, az íróra nézve szégyen, habár az egykori csodagyerek utóbbi teljesítményét látva sajnos egyáltalán nem meglepő.[…]

FimlMánia
[…]a Föld után valahol a rossz és semmilyen jelzők között masírozik, a lényeg az, hogy a jótól fényévekre van. Nagyon nagy csalódás számomra, mert egy Smith név által fémjelzett filmtől többet várnék, mint ötlettelen történetet, bugyuta, semmitmondó párbeszédeket, jellegtelen karaktereket, unalmas cselekményt és egy teljesen súlytalan lezárást[…]

Filmdroid
[…]Remek lehetőség ez egy színésznek, de nem Jaden Smithnek. A srác már most elhiszi magáról, hogy sztár és vagy rosszul játszik vagy erősen túljátssza az adott szituációt. Határozott meggyőződésem, hogy a film működőképes lett volna, ha valamelyik szereplő nem a Smith család tagja. Nem lett volna az év filmje, de talán több lett volna apa-fia csináljunk egy kis pénzt a családi nyaralásra showjánál.[…]

Filmkocka
[…]Óriási csalódás, azt hiszem, ez a legjobb kifejezés erre a filmre. Vártam, hogy Big Willie ismét odacsap egy jót, de ez bizony csak nyálas, unalmas, és még csak nem is látványos kínlódás, amiben megpróbálja elhitetni a világgal (és a fiával), hogy a srác sztár lesz – lehet. Súgok, innen a távolból : ennyi tehetséggel soha. A Föld után egy tragikusan rossz mozi lett.[…]

Ilyenkor az ember gyermeke megnézi, hogy eme kritikusok mennyire, milyen szinten foglalkoznak a mozival. Tudod, az igazival. Kijössz a teremből, leülsz a lépcsőre, rágyújtasz egy cigire, és azt mondod, hogy uuuhhh… Ilyen film pl. a Sunset Limited. A felsorolt oldalak közül egynek sem jutott eszébe egy ilyen mesterműről akár egy szót is szólni. Vajon miért? Fiatalok? Nem ment át? Vagy látták, de Tommy Lee Jones nem hagyta, hogy egy betűt is leüthessenek a klaviatúrán? Népszerűtlen megírni a jót? A jóról már nincs is véleményünk, mert nincsenek hozzá szavaink?

Az lett a trend, hogy művészetet keresünk egy ponyvaregényben. Vagy valami izéét, rendhagyót, mély értelműt. Meeer? 14 éves kölyöktől elvárjuk a vásznon, hogy megértse, majd eljátssza, hogy milyen sokkot kapni, mikor kiszakítanak a világodból, szenvedni, küzdeni, majd ezt túlélni. Persze… Hány van ilyen? Generációnként talán egy? Bocs, akkor vár van, Elle Fanning személyében, szóval Jaden Smith sajna már nem lehet naccerű. És ha nem az, akkor mi van? Kérek 90 percnyi rohanást, kalandot, űrt, szörnyeket, film trükköt, mert erre fizettem be. És kurvára leszarom, hogy mennyi csúsztatás (SciFi bazdmeg, a csúsztatások műfaja, te agyatlan!), grafikai hiba, vagy elszúrt színészi játék van benne, mert ….. kit érdekel????

Ezért mondom mindig, hogy Zaaap, ne olvass kritikákat, mert a kritikákhoz nem csak tanultnak kell lenni, hanem bölcsnek is.

Facebook Twitter Tumblr

10 Responses to After Earth, és kritikusai…

  1. pazzo szerint:

    Nem szeretem a filmkritikus oldalakat. Elolvasom őket persze, de a legnagyobb bajom velük, hogy mindig csak a divatos filmekről írnak. Képregény-mozik, folytatások, előzmények, stb. Hol írnak olyan filmről, amit nem zöld háttér előtt játszanak, ahol a színész a lényeg, nem a látvány? Olyan régen láttam már jó filmet, és Jack Nicholson volt a főszereplő.

    • Zaphod szerint:

      Azért azokról írnak,mert a komolyabb mozikon gondolkodni kell, és nem készített még hozzájuk senki fikázó sablont… Szerintem…

      • pazzo szerint:

        A Réznek kellene blogolnia.
        Kár, hogy nincs egy normális filmes oldal.

        • Zaphod szerint:

          Az első, és utolsó igazi, filmekkel foglalkozó cucc, az a Cinematrix volt, Görög Zitával, és McMenemy Márkkal. Márk stílusa akkor hajazott Bazsó (Karotta) Gáboréra, akinél jobban ember nem tudja hajlítani ezt a magyar nyelvet, Zita meg jópofán ott bohóckodott mellette. A weboldal is pörgött, volt fórum, pletyka, kritika, élvezni lehetett az egészet. Erre a TV2 azt is pont ugyan úgy elsikálta, mint az összes minőségi műsorát, mint pl. a Totalcar, vagy az Alexandra pódium.

          Ha itthon meg lehetne élni a minőségből ebben az országban, és az emberek nem csak a szart lapátolnák magukba két kézzel, akkor működő lehetne egy Cinematrix csapat, vagy Réz is odaülhetne a gép, és saját blogja elé, összeszedve 2-300 ezres heti látogatottságot, de ez jelenleg nem az a magyarország. De mit is vársz, mikor egy Barátok közt, vagy egy Éjjel-Nappal Budapest idén 500-600 ezres nézőt hoz 18-49-ben. Pont abban a korosztályban, akinek tulajdonképp máglyára kéne vetni az egészet, és a fűben elterülve, vicces cigivel a szájukban végignézni, ahogy elhamvad, közben azokon röhögni, kik ezt a szemetet megveszik…

  2. Sir Artemon szerint:

    Tegnap írni akartam, hogy írjál már filmes kritikát, mert nincs hova megírnom lévén már nincsen blogom -, hogy mekkora egy hatalmas film volt az Elysium – Zárt világ c. sci-fi. Mindenki lehúzta, B. azzal jött ki a moziból, hogy milyen buta, és egyszerű, és kiszámítható dramaturgiai vonalvezetés. Szerintem egy zseniális sci-fi novella feldolgozás. Oké, nem egy Emlékmás, vagy Különvélemény, de zseniális. És ez csak akkor tűnt fel igazán, hogy a következő héten megnézettem B.-vel a Gladiátort. Már a 3. mondat Elysiumot emlegeti, Maximus az elíziumi mezőket írja le, mint a halál utáni megnyugvás helyét, majd az egész film felsorakoztat egy olyan látványvilágot, amit ha valakinek volt előző élete, akkor ismer. Aztán végignézi ezt a történelmi tényektől komoly sérüléseket szenvedő darabot, és mégis azt mondja, ez olyan igaz, hogy ha így volt, sokkal jobban elhiszem, hogy így volt, mint azt, amit Commodusról lehet olvasni a wikin. Aztán elolvastam, mi az az Elysium. Hát, nem sok infót találsz róla ám. Létező világ volt az ókori görög világban, a Béke szigete, liliomokkal, és nyárfaligetekkel. Esküszöm, én ott nőttem fel, mert ez ott van apám tanyája előtt a tiszai ártéren: végtelen zöldellő mezők, liliomokkal és nyárfaligetekkel. És mivel rengeteg vízzel övezett terep, több holtágat levágtak a környéken, eredeti állapotában úgy láthatta az arra utazó, hogy bizony ez már a világfolyó karjai által övezett mini-paradicsom. Itt aztán se harc, se nyugtalanság, mert ide ugyan nem hozol be egy seregnyi katonát, mert eltűnnek a nehéz vértjeikkel a lapályban. Lapozzunk. Vissza a fimhez: teli van olyan snittekkel, ahol Maximus saját földjének búzamezőin sétál, ott lelve békét, kvázi a saját elíziumi mezein jár, ahova végül megtér a film végén. Földi, és halál utáni Paradicsom. Ennek tökéletes analógiája a Matt Damon által alakított getto-harcos is. Az eszme ugyanaz. A tények pont olyan egyszerűek mind a két filmben: barbárok, és előkelőek. De nem a ruhájuk alapján, vagy a státuszuk alapján kell őket megítélni. Az Elysium azért olyan egyszerű, mert ilyen végletek között vergődő világban ennyire leegyszerűsödik a pszichológia is. A védelmi minisztert alakító Jodie Foster pontosan hozza a karaktert. Hatalma van, él vele, és nem gondolkozik azon, hogy egy pszichopata harcos lelki világa milyen, és a pszichéjének hol vannak a határai, amikor is az ellen fordul, aki a halhatatlanságot biztosítja neki. Egy megkérdőjelezhetetlen felsőbbrendűségnek eszébe sem jut, hogy bárki ellene fordulhat, ha provokálja. Tehát ezen nem kell sokat agyalni. Az árvaságra jutottak bajtársiságán sem kell sokat agyalni. Természetes. Ahol túlélés minden nap, ott a túlélés érdeke tartja össze a kapcsolatokat. Az etikai, erkölcsi idealizmus is messze elkerüli a sztorit. Ösztönök és érdekek harca. Ebbe nem férnek bele okos beszélgetések, váratlan pszichológiai fordulatok, amik megírják a szép dramaturgiai vonalvezetést. Egy getto-sci-fiben nincsen túl sok dramaturgia, csak nagy egymásnak feszülő ösztönös ellentétek. Technokrata Pokol, technokrata Mennyország, és a kettő közötti áthidaláshoz egy technokrata Hercules kell. Az meg pont olyan kétbites, mint a rajzfilmes Hercules. Nem sok esze van, de nagy ereje, meg nagy szíve, és hős akar lenni, hogy… A Hercules és az Elysium közötti párhuzam – ha már görög mitológia, és az ezzel kapcsolatos amerikai félremesélések -, egyszerűen tökéletes. Ha gettó patkány vagy, akkor egy technokrata világban csak úgy jutsz hozzá isteni erejű többletekhez, ha bedrótozod magadat, és magadra pakolsz pár kilónyi extra fémet, lehetőleg úgy, hogy azt biológiailag uralni tudd. Egy technokrata világ csak ezt ismeri, és fogalma sincsen arról, mi tesz valakit istenné, vagy félistenné. De a mélyben ott zajlik a gyönyörű fejlődési párhuzam: életet az életért szerelemből. Aztán néha ez felemel eszmei magaslatokba, és aztán jöhet a mennyei megnyugvás. Hogy ez melyik hősnek hol van, életben, vagy halhatatlanságban, az már más kérdés. Ahol a halhatatlanság elérése kvázi pénz kérdése, ott az önként vállalt halál tud ebből az egész fölé emelni. Státuszban, erőben már nincs hova lépni. És ez is rohadtul kétbites dolog. Ehhez túl sok szöveg, és okosság nem kell.
    Minden esetre az Elysium, a Gladiátor és Hercules párhuzamait látva nagyon szépen nyomon követhető, milyen ideák azok, amik halhatatlanok az emberlétünkben, és hogy a köré kapott díszletet és lehetőségeket hogyan látjuk és láttatjuk, az már nem igazán változtat rajtuk, csak pusztán a megoldások és a végkifejleti hogyan?-ok kapcsán tesz oda végletes utakat.
    Hát, köszönöm, hogy ezt leírhattam, mert beszélgetni nem tudok róla senkivel. 😉

    • Zaphod szerint:

      Itt vagy te, írsz helyettem! 🙂

      Én azért nem írok, mert nekem ahhoz meg kell öregedni, le kell lassulni, bölcsebbnek lenni… 😀

Leave a Reply

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com