Mostanában szinte naponta összefutok a Kisemberrel. Kívülről minden paramétere Kisembernek tűnik. Magasságra, súlyra, beosztásra, hangvételre, járásra, és minden egyéb, külsőleg megítélhető tulajdonságára ráillik a Kisember jelző.

Felkúszok naponta egy emelettel feljebb, a kitudja hányadik kávémra, és ott ül az asztal mellett, a nejlonzacskójából kikandikál a kajája, biccentünk egymásnak, és ezzel egyetemben megszűnik közöttünk a kapcsolat.

A Kisember nem feltűnő. Végzi szorgos hangyaként a munkáját. Néha görnyed a súlyok alatt, apró léptekkel, sietve halad a kitűzött feladatai felé a pár számmal nagyobb munkaruhájában, hatalmasnak, nehéznek tűnő bakancsában. Elesettnek tűnik, ki sosem lesz naggyá. Nem lesz belőle hős, bátor vitéz, a sárkányok, és rémséges szörnyek legyőzője, hisz egy kard is legyőzné, ha fel kéne emelnie a földről.

Talán két hete, egy szokványos délelőtt elegem lett mindenből, kimentem a napfényre, és rágyújtottam. Megjelent a Kisember, telefonnal a kezében.

Igen, megjött a fizu. Százkettő! – mondta kedvesének a telefonba, majd folytatta a beszélgetést.

Nem volt csalódottság, kedvtelenség vékony hangjában, inkább szeretet sugárzott a telefon túloldalán lévő felé.

„…megjött a fizu. Százkettő!”

A föld alá tudtam volna süllyedni. Tudom mit tesz ennyi pénzért, és ilyenkor felmérem, hogy én mit teszek ennek többszöröséért. Fogalmam sincs, hogy milyen élete lehet. És ez baj. Viszont amikor valakit hallasz a pénzről beszélni, akkor meg tudod állapítani, mennyire befolyásolja az életét a téma, még akkor is, ha ezt szavakban nem fejti ki.

Tudod, az van, hogy ő igazol engem. Illetve ez a véletlen meghallott beszélgetés igazolja azon feltételezésemet, hogy nem számít, nem uralkodhat az életünkön a pénz.

Látod mindkét oldalt. A „napról-napra élek, és megküzdök minden pillanatért”, meg a „tévém, meg a zuhanykabinom másfél millába fájt, de mégsem vagyok boldog” típusúakat. Mindből hiányzik valami. Hiányzik az a…. az a számomra most megfogalmazhatatlan plusz. Amikor szeretettel beleszólsz a telefonba: „…megjött a fizu. Százkettő!”

A Kisember innentől hatalmassá válik. Óriássá, ki nagy valószínűséggel csak tudat alatt, de ismeri a titkok titkát, és legyőzte a sok láthatatlan sárkányt, és rémséget.

Facebook Twitter Tumblr

6 Responses to A Kisember

  1. Bigus szerint:

    Látnál engem az ibank előtt ülve, mikor visítva örülök, hogy megjött az a 70ezer!

  2. laciba59 szerint:

    Apró hétköznapi katarzis… Tetszett! 🙂

  3. Sir Artemon szerint:

    Most büszke vagyok Rád.;)

  4. Sir Artemon szerint:

    Tessék, cserébe a posztért:

  5. buba1315 szerint:

    Ez most nagyon tetszett,többször is elolvastam!Köszönöm!:D
    A Kisember milyen hős tud lenni,igaz?

  6. Moya szerint:

    Én mindig tudtam, hogy a zord(nak mutatott) külső érző szívet takar.;-)

Leave a Reply to Sir ArtemonCancel reply

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com