(És amikor a fagyi visszanyal….)
Hosszú évek alatt berögződött szokásommá vált, hogy képtelen vagyok sms-ekre, vagy e-mail-ekre válaszolni. Illetve nagy többségben a „Válaszolok mindjárt” esete forog fent. Mondjuk néha zavar, a környezetemet viszont dühíti.
És eljő a pillanat, mikor küldök. És várom, hogy válaszoljon. Majd ma küldök megint, de semmi reakció. Itt már húzom a szemöldököm…
Variációk gondolatmenetekre:
– Nem válaszol…
(Biztos alszik, nagyon fáradt lehet szegény. Hülye vagyok, miért zavarom…)
– Még mindig nem válaszol…
(Olyan, mint én. Reggel megnézte az sms-t, de már így is késésben volt, megígérte magának, hogy válaszolni fog, de húzós a nap, nincs ideje.)
– Csak nem ír, basszus…
(Szerintem nem akar válaszolni, mert tulajdonképp kérdést nem tettem fel, így hát az sms visszaigazolásával letudtuk az egészet.)
– Még mindig semmi…
(Nem kellett volna megírni azt az üzenetet!)
– Már eltelt másfél nap, és semmi…
(De, meg kellett írni! Sőt, még többet is, és sűrűbben!)
– Erre sem ír….
(Gáz van…)
– Még mindig nem….
(Csak nem valami baja esett? )
– Sehol egy üzenet…
(Nem most kellett volna átállítani a mobilszámokat? Biztos elfelejtette…)
– Nem csörög ez a szar…
(Ez a telefon beszart! A bankos üzenet is csúszott 2órát. Újra kell indítani…)
A Blokk…
Megtörtént eset tavalyról. Zap éppen rohant valahová, de szükség volt kézpénzre, így hát megállt az első bankjegykiadó automatánál, rutinból előkapta a kártyát, a géppel megeteti, és akkor…. És akkor mi a kód? A kód nem lehet más, mint…. Semmi! Nulla! Redőny lehúz! Mintha egy pillanat alatt kitörlődött volna minden négyjegyű szám a fejéből. Várjunkcsak! Mintha az lenne, hogy… Nem, az a telefoné! Próbáljuk ki! Telefon kikapcs, kód beír.
Már csak két lehetősége van.
Az nem lehet!
Telefonba megint beír a kód.
Már csak egy lehetősége van!
Gáz van! Legyen a kód….
Nincs több lehetősége , kérem a puk kódot.
Így hát az történt, hogy aznapra egyrészt kizártam magam a telefonomból, másrészt nem jutottam pénzhez. Mindaddig, míg haza nem értem, fel nem túrtam mindent, és be nem véstem tudatomba újra azt a kétszer négy számjegyet.
Ma a telefon újraindításnál közel hasonló élményben volt részem. Igaz, a bankkártyám négy varázslatos számjegyével tisztában vagyok, de hogy mivel élesztem újra a mobilom, hát lövésem sincs…
Ehm, ez másokkal is előfordul, sőt, úgy is hogy nekik soha többé a büdös életben nem is jut eszükbe a kód, és kérhetnek másik bankkártyát.
Háát… ha nem rakok el minden ilyen papírt, akkor én is arra a sorsra jutok… 😉
Nekem van egy olyan trükköm (az ominózus bankkártyacsere óta..) hogy egy cetlin a kártyám mellett tartok egy tízjegyű számsort, és abban rejtem el a kódot – minden második szám, vagy az utolsó négy, ilyesmik. Így akár az összes kódod nálad lehet egy helyen.