Ma kaptam egy levelet, miben az emberekben való hit gondolata lebegett.

Az mi?- kapja fel a fejét a rosszarcú, makacs, és gyakran idegesítő Zap.

Másokban, másban való hit. Vajon mióta él ez a gondolat? Kezdődött a villámmal, és a tűzzel? A sikeres mamutvadászattal? Az ideális időjárással? 40, 280, 800 ezer éve? Már az előtt megvolt, mielőtt elindultunk volna a nagy útra Afrikából, hogy a végén benépesítsük ezt a kék bolygót?  Mikor vált ez hétköznapi gondolattá? Mikor alakult ez át, vagy átalakult-e? Egy külső, egy megmagyarázhatatlan erőben való hit, mikor csapott át a saját fajtánkban való hitté?

Kell-e? És mikor? És mennyire? És van-e túlzó? És van-e csak erre támaszkodó, e nélkül csak bicegő élet? Mennyire is támaszkodunk erre a gondolatra? Mennyire vált részünkké, életünknek, cselekedeteinknek, mindennapi pillanatainkat meghatározó gondolatává, az emberekben való hit? Fejlődhettünk, eljuthattunk-e a holdra, ha az emberekben való hitet el nem söpri a magunkban való hitet? Két hit van? Egy egyensúly, mi ha mozdul, akkor letaszít? Ha túlontúl erős a hit másokban, akkor elveszted a realitás érzéked, nem fejlődsz, ha erős a hit magadban, akkor elveszted a környezeteddel a kapcsolatot?

Az ember attól ember, hogy folyamatosan tele van kérdésekkel, nem? De kinek kell ezeket megválaszolni? Egy külső erőnek? Más embereknek? Hhhmmm… a nagy kérdéseket mindig magunk válaszoljuk, nemde? Ott van isten. Illetve, azt mondják, hogy ott van. Bennünk. Ezt is mondják. Ez teremti meg az egyensúlyt, nem? Higgy egy lényben, mi alkotá a világot, ki törvényeket, szabályokat teremt, és ki tulajdonképp te magad vagy. Akkor Jézus tulajdonképp az a faszi volt, ki…. 2000 éve folyamatosan félreértelmezünk egy pasit, olyanok jelentős közreműködése miatt, kiknél a mérleg egyensúlya elbillent a magukban való hit felé, ezzel nem csak magukat, hanem az egész bolygót a mélybe taszítva?

Elveszteni a másokban való hitet.

Gondolkozzunk egy kék, 142 centi magas, szőrtelen, nagy szemű űrlényként, ki már legalább 42 hónapja itt van a bolygón, és figyeli ezt az őrületet.

Itten van egy csúcsragadozó, ugye? Nem, itten van egy lény, mi csúcsragadozóként kezdte pályafutását, majd valami rejtélyes okból kifolyólag felvette a vírusok sajátosságait.

Szóval, ha megnézzük a csúcsragadozókat, akkor azat láttyuk, hogy bár szabályozott életük van a párválasztással, az élelemszerzéssel, és a falkán belüli elhelyezkedéssel kapcsolatban (miket ugyebár jelentősen becsülünk is), viszont a territórium kijelölés is jelentős szerepet játszik az életükben. Itten viszont nincs kecmec, itten saját fajták véreznek, legyenek azok kifejlett macskák, vagy csöpp kölykök. Van háború, tele áldozatokkal, hol a könyörület valahová be van zárva egy dobozba, jó mélyre elásva. Ebből fejlődtünk ki, ugye? Ha egy csimp átmerészkedett a mi fánkra, akkor jött a főnök, és szájba vágta egy husánggal, tán még a bőr is lekerült a húsról, mi meg röhögtünk az ostoba fattyán. Hittünk a főnök erejében, és abban a szabályozott környezetben, amiben éltünk. Majd hipp-hopp, eltelt 6 millió év, és mi történt? A saját territórium kiterjeszkedett az egész bolygóra, eltűnt a főni, és mindenki megkapta a saját husángját, a könyörületet nem ásta ki senki, és a hitünk meg…. szóval, a hitünk meg megpróbál mindenbe belekapaszkodni, és erre vallásokat építünk, könyveket, tudományágat alapozunk, majd jönnek azok, kik hite saját maguk felé billen, és a mi céltalanságunkból kifolyólag keresnek egy rakás pénzt rajtunk.

Nem vicces? Folyamatosan azon gondolkozok, hogy végtére is itten van az a század, hol az ember annyira szabaddá vált a tudomány, a technológia, és a kurva nagy, és annyira utált globalizáció által, hogy talán már nem is kell annyit az élet értelmén töprengeni. Hisz olyan izgalmas, olyan érdekes ez a bolygó, és 100 élet is kevés lenne ahhoz, hogy röhögve, ámulva, kerek szemekkel járd be az egészet, és annak élj, hogy élj. Hogy élj. Hogy a mérleg csak egy csöppet billenjen a magadban való hit felé, és a benned lévő isten arra használja ezt a pár pillanatot, mit az univerzum ebben a sarkában töltesz el vele egyetemben, hogy lecsekkoljátok, mit is hoztatok létre az idők kezdete óta.

Hinni másokban? HHmmm….

Tagged with →  

One Response to A hit

  1. Sir Artemon szerint:

    Egyszerűbb, ha azt kérdezed, mi az oka annak, hogy jelen van a hit egy emberben. A hit tárgya/iránya effektíve lényegtelen. Jobbára következik az előzőre adott válaszból.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com