Leszakad a lábam, de mivel volt ma két poén is, miközben kíváncsi voltam az emberekre ezen a nemes napon, így ettől tekintsünk el holnap reggel 10-ig, mikor is nemcsak meg kéne jelennem egy squash pályán, de mozogni is kéne valamit…

Szóval, irány a Nemzeti, mert látnom kell az Orbán szurkolókat, hiszen oly rég nem volt már feszültség körülöttem, hogy már jelentősen hiányzott. Zene a fülbe, repülőtéri átvizsgálás, majd irány az esemény, hol már zajlott bemelegítés. Amúgy te tudod, hogy a kemény magnak (hívjuk „B” középnek), van  külön kordonnal elzárt területe? Ők nagyon ünneplőben vannak, nagyon elzárva, és nagyon boldogok, meg vidámak voltak. Lehet, Zének velük kellene riportot készíteni a boldogságról, mert ők ezek szerint a kiválasztottak, ők erről kapásból tudnak mit mondani.

Az első poén akkor jött, mikor már ellőttem kb. 50 db. képet, és feltűnt, hogy mintha valaki kalimpálna a látóterem sarkában. Fordulok, ott egy fiatal pár, és a csaj szólongat. Ki a fülest, kérdem mi baj, és a lány mutatja a kameráját, hogy tudok e néki segíteni, mivel az összes képére kiégést jelez a masina. Hát bakker, hogyne, aztán meglátom, hogy Canon. Ohh…baszod, hol a faszba kell a Canon gépeken rekeszt állítani, és egyébként is, milyez? Röhögve annyiban maradtunk, hogy próbáljanak meg rekeszértéket állítani, és az biztos, hogy „A” betűvel rövidíti, Búcsú, szevasztok. Erre bakker, két perc, meg úgy 10 kép múlva ránézek a kamerámra, és azt látom, hogy az utolsó ellőt kép gyakorlatilag egy fehér kocka, nem más. A minap teszteltem valamit, és 5, azaz öt fényértékkel állítottam el a gépet, majd ma mindent rutinból kapcsoltam, állítottam be rajta, és basztam lecsekkolni az első fotót, így elúszott az első fél óra, pedig abban volt legalább három olyan kocka, amit szerettem volna itt megmutatni. Faszom…

Én azért szeretek Orbán bulikra járni, mert egy olyan környezetbe kerülök, amit valószínűleg soha nem fogok megérteni, és ez az éretlenség folyamatosan kíváncsiságot szül, olyan meg szeretek lenni. Viktor szerelemgyerekei. Ők, akik a legvégsőkig kitartanak a nagyvezér mellett. Azt hiszed viccelek, pedig neked is meg kell jelenned egy ilyenen, és érezned kell azt ahogy büszkeséggel, csillogó szemmel figyelik atyjukat, van egy köd, és ha azt valami – mondjuk sípolás – megpróbálja megzavarni, akkor elő tőr egy haraggal, gőggel, elszántsággal kevert anyatigrisi védő ösztön, amitől beszarsz. Nem azért, mert félsz, hanem rádöbbensz arra, hogy ennek a palinak meg kell halnia ahhoz, hogy leessen a trónról, ugyanis ilyen elkötelezett támogató tábora csak a kőkemény diktátoroknak van a világban, az tuti. És bazdmeg, ha ez elveszti valamilyen csoda folytán a 18-as választásokat, akkor ezek itt nekimennek a falnak, és öngyilkosságok lesznek, gyásznapok, meg napi két mise az újra trónra kerülése érdekében. Nagyon komoly, tényleg.

Egy dolog baszott fel. Amikor apuci kiviszi a kb. 5 éves kisfiát a vezér elé, majd a amikor eljön a kötelező tapsolás, akkor a kölyök saját magától teszi, és furcsán, sőt, értetlenül néz a fütyülők táborára. Még most is áll a szőr a hátamon, ha visszagondolok erre. Bakker, Mao, Sztálin, Hitler, tutira mindegyiknél pont ezek a jelenetek megestek, és most itt vagyunk Budapesten, 2017-ben, és…

Jah, a második poén!

Esemény lezajlott, mindenki bevette az esemény utáni tablettáit, és beállt a sorba, hogy kijuthasson pihegni. Megint érzem, hogy beszélnek hozzám, fülest ki, és egy 60-70 közötti pár, pasi formátuma kérdez tőlem valamit.

Remélem lefényképezte a fütyülőket!

Ha ezt egy haver megpróbálta volna így, ilyen hangsúllyal, akkor nem tudom, hogy előbb küldöm el a kurvaanyjába, és utána köpöm le, vagy fordítva. Érted? És a mama még rá is kontrázott erre, én meg erre időt ugrottam, bekerültem a Rákosi, vagy friss Kádár korszakba, és most épp tisztelegnem kell, majd megkérdezni, hogy hova küldhetem a renitensekről készült perdöntő bizonyítékokat, hogy rohadna meg az összes fütyülős hazaáruló geci. Csak annyit tudtam kinyögni, hogy uram, én mindenkit lefotóztam, majd visszaraktam a zenét az agyamba, mert nem bírtam folytatni a csevejt.

Van egy gyanún, hogy nem erre a válaszra számítottak, de sajnos ezzel kell leélniük életük hátralévőjét.

Aztán be a Corvinba, pont elérni a Logant (no comment…), majd vissza, mert indul a Séta az új köztársaságért, mit beelőzök, hogy én már a parlamentnél legyek, mikor ők még nem. Közben Jobbik buli, és pár szegény hitelcsapdába esett, kikre nagyjából csak a rokonaik voltak kíváncsiak (szomorú). Jap, és ott a nagy cuccnál van itt emlékezz 56-ra buli, láttad?

Figyelj, ez a 3 000, tízezer, vagy akár 20 000 ember azért ment ki, hogy meghallgasson egy verset, Majtényit, meg a himnuszt. Semmi érdekes nem történt. Volt mosolygás, nevetés, pozitív kisugárzás, néhány kurvaanyádorbán, és semmi, de semmi feszültség, mintha nem is ebben az országban lennénk. Szörnyű!

Mivel valamilyen okból kifolyólag úgy jössz el innen, hogy tényleg nagyon szeretnél egy olyan országban élni, hol az ellentétes vélemények párbeszédet indítanak, nem gyűlöletet, és erről az jut eszembe, hogyy miért Áder a jelen körülmények legjobb választása köztársasági elnöknek? Mert ez jött ki belőle: „Végül köszönöm Majtényi Lászlónak, hogy vállalta a megmérettetést, és hogy megosztotta velünk gondolatait.”